Dénes Zsófia
Talán Hellász küldött
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 1984
Oldalszám: 198
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9631402282

jó állapotú antikvár könyv

2022. január 23-án 35 éve hunyt el DÉNES ZSÓFIA írónő, költő és újságíró

Élete kész regény, olyan természetességgel viselte a világhírességek társaságát, mint mi a szomszédainkét. Fiatal lányként például úgy jutott ki Párizsba, hogy a francia fővárosban élő unokatestvére hosszabb afrikai útra indult Henri Matisse-szal - a század egyik legnagyobb koloristájával -, s megkérte, addig lakjon náluk. Mivel anyanyelvi szinten beszélte a franciát, avatott tudósításokat küldözgetett haza a lapoknak, s közben olyan nagyságok körében forgott, mint Gyagilev, Nizsinszkij vagy Rainer Maria Rilke. Akikkel meglepő felkészültséggel beszélgethetett, nemcsak tökéletes nyelvtudás, hanem alapos műveltség birtokában is.

Jellemző elmélyült tudására, hogy serdülő lány korában saját apja is azt tanácsolta neki, ne menjen férjhez soha, hiszen ilyen ésszel el tudja tartani magát, pedig akkoriban a lányos apák legfőbb vágya volt, hogy jól házasítsák ki gyermeküket. Zsófia különben nem fogadta meg a tanácsot, négyszer is férjhez ment. Leghíresebb partnere mégis egy ötödik férfi volt, Ady Endre, aki 1913-ban ismerte meg Zsukát - Balázs Béla ismertette össze őket -, s első szerelmes lelkesedésében rögvest el is akarta venni feleségül. Ady hirtelen fellángolt vágya volt, hogy családot alapítson, ám csakhamar józanul számot vetett állapotával és korával, s végül elállt szándékától. Zsukának természetesen versben is magyarázatot adott: "Feddj meg busan, hogy én rossz, elveszett, / Szegény ördög csak későn találtam meg / Te becéző, simogató kezed."

De kapcsolatuk emléke örökké megmaradt, s bár Dénes Zsófia sem felejtette el hírneves szerelmét, a nagy költő életét kutató utókor egyébként sem hagyta volna. Hiszen Zsuka évtizedeken át a kevés "Ady-látott" emberek közé tartozott, közel hetven évvel élte túl egykori szerelmét, s végül mint a nagy idők egyetlen tanúja 102 éves korában hunyt el. (Kalendárium Press)

2019. január 27-én 100 éve hunyt el ADY ENDRE költő

Születésekor szülei nemigen bíztak benne, hogy megmarad, olyan csenevész csecsemő volt, de hálistennek megmaradt, s ő lett a család szeme fénye, szegény édesanyja, a drága "ides" annyira elkényeztette, hogy ritka akaratos gyerek vált belőle. Pajtásai nem is akartak játszani vele, mert mindig hisztizett, ha nem az ő vágyai szerint folyt a játék, a fiúk sokszor ki is küldték a labdatérről. "Különösen csúnya, vézna, nagy szemű, feketésen sápadt fiú voltam, aki lelke mélyén azt kívánta, hogy vele foglalkozzék mindenki" - emlékezett később, és ez a vágy egész életében elkísérte.

Jórészt ezért is járta később oly rendületlenül a pesti éjszakát, amelynek ő volt az egyik főszereplője. Krúdy Gyula ízes könyvecskében számolt be közös kalandozásaikról, s a történetekből sok érdekes adalék tudható meg a nagy költő életéről. Például az, hogy bár sohasem volt pénze, Léda tanácsára mégsem mutatkozott pénz nélkül, amilyen könnyelmű, bohém viszony fűzte az élet majd minden komoly dolgához, olyan józanul osztotta be minden fillérjét, tudta ugyanis, hogy pénz nélkül még ő sem duhajkodhat a pesti éjszakában.

Krúdy szerint különben nem is ivott annyit, mint elterjedt róla, sokszor ugyanis csak megjátszotta részegségét, hogy "annál szabadabban beszélhessen ellenségeiről, vetélytársairól, meg nem értőiről". Mert így nem haragudtak rá annyira, és ő szerette volna, ha szerették volna. (Kalendárium Press)