Az 1980-ban megjelent Élet helyett órák c. könyvének második részét századik életévében adja közre új, bővített, átdolgozott kiadásban az írónő. Ady Endréhez írott leveleskönyvét Ady és Csinszka neki címzett leveleivel bővíti ki, s eme új levelesládából kikerülő ereklyék világánál új fényben ragyog föl e három ember barátsága, emberi, eszmei szövetsége. Ady fájdalmas, ám sugárzó életének utolsó élő résztvevője e „levélregénnyel” tiszteleg a költő emlékének, új összefüggéseket csillogtatva meg a kései olvasó előtt arról az életre szóló, töretlen hűségű barátságról, mely kettejüket öszakapcsolta. Ahogy az írónő mondja: „Már csak én élek egyedül Ady barátai közül, én vagyok az utolsó koronatanú. Így magam mutatok föl kétségbevonhatatlan bizonyítékaimból sok, eddig kiadatlan dokumentumot… Magam rehabilitálom tehát emberi tisztességemet és feddhetetlen írói becsületemet…”
Akárhány könyv íródott már Ady Endre rövid életéről, az őt megismerni vágyók szomjúsága még mindig kielégítetlen.
Dénes Zsófia az első asszony, aki Adyról, az emberről megszólal. Jogcíme, hogy benső barátság fűzte a költőhöz, aki feleségül akarta venni. A házasság napját is kitűzték már, de a sors máskép akarta. Ekkor írta hozzá Ady "Élet helyett órák" című versét és ez a cím egész kapcsolatuk jelképes összefoglalása lett.
A barátság azonban megmaradt a sírig. Kiállotta a legnehezebb próbát, a költő házasságát is. Sőt éppen a memoárnak írója volt az, aki Adyt életének egyik legnehezebb válságán átsegítette és Csinszkával való házassága útját egyengette. A kötet páratlanul érdekes képet rajzol Csinszkáról és a múltból felbukkanó Lédáról is.
Az irodalomtörténeti szempontból nagyjelentőségű emlékezés színes és izgalmas, mint egy regény, melynek minden sora megtörtént.
A könyv legfőbb értéke, hogy Adyt közvetlen közelségbe hozza és hamisítatlan valójában eleveníti meg. A szavakat, amelyeket a könyv szerint mond, Ady valójában elmondotta, hiszen a hűséges barátnő azokat naplójába még aznap felírta.
A szerző hivatottságát arra, hogy Adyról tanúskodjék, a költő öccsének, Ady Lajosnak bevezető sorai igazolják és egyben megpecsételik a könyv hitelességét. A memoár-kötet a szerző 1913-tól 1919-ig írt naplójegyzetein kívül 15 Ady-levelet közöl és 7 levelet, melyet Csinszkától kapott.
Dénes Zsófia könyve dokumentum-értékén felül egy mélyen érző, mélyen gondolkodó egyéniség őszinte megnyilvánulása. Nem hagyható említés nélkül az a művészi kifejezőképesség és az ízléses mértéktartás sem, mellyel kényes témáját feldolgozta.
