- Újdonságok
- Akciók
- Együttműködési ajánlat papír-, ajándék és bababoltoknak
- Könyvek nagyoknak
- Könyvek kicsiknek - gyerekeknek, fiataloknak, babáknak és mamáknak
- Életrajzok-memoárok
- Ókori vonatkozású könyvek
- Könyvek óvodapedagógusoknak
- Könyvek kutyásoknak
- Afrikai vonatkozású könyvek
- Arab vonatkozású könyvek
- Ázsiai vonatkozású könyvek
- Balkáni és mediterrán vonatkozású könyvek
- Latin-amerikai vonatkozású könyvek
- Orosz vonatkozású könyvek
- Skandináv és balti vonatkozású könyvek
- Cseh és szlovák vonatkozású könyvek
- Szlovák és cseh nyelvű könyvek
- Ezotéria, lelki egészség
- Retro - Életvidám seniorok
- Antikvárium
- Különleges könyvajánlataink
- Nem talál egy könyvet? Segítünk!
Őfelsége pincére voltam
 |
|
„És a valósággá vált hihetetlen nem hagyott el engem, én hittem a hihetetlenben, a meglepő meglepetésben, a döbbenetben, ez volt a vezérlő csillagom…" – elmélkedik a regény hőse, aki kis pikolófiúból milliomos szállodatulajdonossá lett, majd a háború és a kommunista hatalomátvétel után vagyonát vesztve, magányos útkaparóként ismeri fel az élet halálosan keserű örömét. „Jól figyeljenek arra, amit mondok" – figyelmeztet bennünket újra és újra Hrabal; és mi figyelünk hökkenten, ámuldozva – ilyen történeteket nem tud más, csak ő, az örök csibész, a legszürreálistább realista, akinek szemében megszépül minden: mint a széttárt lábú szállodai örömlány virágokkal felcicomázott szőrdombocskája, olyan szépségesen tárulkozik ki előtte minden egyes megismételhetetlen sorsú ember. S ebben a hihetetlenül tobzódó szépségben és derűben mégis benne van a kor minden rettenete is: a nácizmusé, amely a tiszta, új német embertípus helyett borzalmas idiótát szül, és a kommunizmusé, amely a könyv lapjain fergeteges bohózatként jelenik meg.
Hrabal 1971-ben, tizennyolc nap alatt írta ezt a regényét, amelynek minden mondatából árad az a fajta szellemi, politikai és korántsem mellékesen erotikai szabadság, amely az akkori hatalom számára természetesen tűrhetetlen volt a modern közép-európai irodalom egyik legnagyszerűbb alkotása így csak 1989-ben jelenhetett meg legálisan az író hazájában.
-
Bohumil Hrabal
Őfelsége pincére voltam
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 276
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789630797115
-
Cikkszám 736492Státusz ÚJ
-
2022. február 3-án 25 éve hunyt el BOHUMIL HRABAL cseh író
Már gyerekkorában is szívesebben töltötte az időt a sörfőzdében mint az iskolában, a világirodalom nagy szerencséjére - tegyük hozzá gyorsan -, egy sörgyár elhagyatott irodájában bukkant rá ugyanis arra a rozzant írógépre, amelyen első történeteit lepötyögte. Szórakozásból persze, hiszen nem akart író lenni - sőt egész életében nem tartotta annak magát -, első könyve is csak negyvenéves kora után jelent meg, addig kétkezi munkásként dolgozott.
Szabadidejében persze írogatott, de legfőképpen hallgatott, beült egy kocsmába, és sörözgetés közben órák hosszat hallgatta a vendégek élet-történeteit, amelyeket aztán otthon papírra vetett. Az esküvőjéről is majdnem elkésett, előtte három napig a kocsmákat járta, alig tudta kimondani a boldogító igent. Egy időben volt vasutas is, ott szerzett élményeiből született Szigorúan ellenőrzött vonatok című remekműve, amelyből Jíri Menzel Oscar-díjas filmet rendezett. Hrabal találta ki azt a filmtörténetbe is bevonult, immár klasszikus jelenetet, amelyben Tapicska forgalmista lepecsételte a kacér távírászlány, Zdenka meztelen fenekét.
Hrabalt különben nem nagyon izgatta a siker, ünnepelt íróként is megmaradt egyszerű embernek, egy kis házikóban lakott egy sereg macskával, napjait pedig az Arany Tigrisben töltötte, különösen szeretett felesége halála után. Még Bill Clinton kedvéért sem hagyta el törzshelyét, amikor az akkor hivatalban lévő amerikai elnök Prágában járt, kérte, hogy találkozhasson Hraballal. Meghívták hát az öreget a Hradzsinba a díszvacsorára, mire Hrabal visszaüzent, ha az amerikai elnök találkozni akar vele, ő ott van esténként mindig a kocsmában, szívesen iszik vele egy sört, de ő az elnöki palotába el nem megy holmi amerikai prezident kedvéért se. Nem volt mit tenni, Clinton Vasekkal – azaz Václav Havel akkori államfővel – együtt elment az Arany Tigrisbe, és mivel előzőleg megígértette vele az Öreg, hogy nem csinál felhajtást, vagyis nem hoz szégyent a fejére a többi törzsvendég előtt, odaülhetett az asztalához is. (Kalendárium Press)
