- Újdonságok
- Akciók
- Együttműködési ajánlat papír-, ajándék és bababoltoknak
- Könyvek nagyoknak
- Könyvek kicsiknek - gyerekeknek, fiataloknak, babáknak és mamáknak
- Életrajzok-memoárok
- Ókori vonatkozású könyvek
- Könyvek óvodapedagógusoknak
- Könyvek kutyásoknak
- Afrikai vonatkozású könyvek
- Arab vonatkozású könyvek
- Ázsiai vonatkozású könyvek
- Balkáni és mediterrán vonatkozású könyvek
- Latin-amerikai vonatkozású könyvek
- Orosz vonatkozású könyvek
- Skandináv és balti vonatkozású könyvek
- Cseh és szlovák vonatkozású könyvek
- Szlovák és cseh nyelvű könyvek
- Ezotéria, lelki egészség
- Retro - Életvidám seniorok
- Antikvárium
- Különleges könyvajánlataink
- Nem talál egy könyvet? Segítünk!
Mata Hari - Válogatott írások
1917. október tizenötödikének hajnalán, kémkedés miatt, a vincennes-i erődben kivégeztek egy harminckilenc éves asszonyt. Párizs ünnepelt táncosnője volt, művésznevén Mata Hari, polgárnevén Margaretha Geertruida Zelle. Ki volt ez a nő, akinek származása, élete, halála körül annyi, egymásnak ellentmondó állítás, találgatás született? Akiről 1929 februárjában, a New York Herald szerint, Gemb tábornok, a háborús Németország hírszerző főnöke azt állítja, nem állt szolgálatukban, a szakirodalom viszont, s nemcsak a francia, bizonyított tényként tartja számon ténykedését, s akinek peréről az ötvenes években Mornet francia ügyész, kötetünk egyik szerzőjének mégis azt mondja: „Köztünk szólva, nem volt miért akkora hűhót csapni!”
E könyvben négy írás található. Egy korabeli regény; egy filmregény – amelynek főszerepét Greta Garbo játszotta –; egy kortárs francia író munkája és egy mai, hazai szakíróé. Adataik éppúgy ellentmondanak egymásnak, mint valamennyi írás, ami Mata Hariról valaha is készült – a szereplők neve is változó, olykor ugyanaz a név más helyesírással, ugyanaz a szereplő más néven szerepel –, de úgy hisszük, e téma szempontjából mindez mindegy, mint ahogyan az is, hogy hány főből állt az őt elítélő katonatanács, hogy kivégzésekor világos ruhát viselt-e vagy sötétet, szerelmes volt-e a Vittelben megismert „sok nevű” orosz tisztbe, szimpla kalandornő volt-e, vagy valóban kémnő. Maga a jelenség itt a lényeg és az a légkör, amelyet a későbbiekben a Petit Journal-ban így mérlegeltek: „Senkit sem lehet igazán elmarasztalni, csak a háborút, amely olykor vakon forgatja az igazság pallosát, mégpedig megfontolatlan sietséggel.”
-
Mata Hari - Válogatott írások
Kiadó: Szépirodalmi
Kiadás éve: 1987
Oldalszám: 204
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 963153488X
jó állapotú antikvár könyv
-
Raktárkészlet 1 dbCikkszám 651752Státusz ÚJ használt, antikvár könyv
-
2022. október 15-én 105 éve hunyt el MATA HARI holland táncosnő
Rejtélyes asszony volt, s a titkok létrejöttét ő maga segítette. Valójában Margharethe-Gertruida Zelle néven egy holland kisvárosban látta meg a napvilágot, de ő maga azt terjesztette, hogy az indiaiak egyik szent városában született, és az apja egy rádzsa volt. Az apja igazából kereskedő volt, aki anyja halála után kolostorba küldte lányát.
Mata Hari később részletesen mesélgette, hogy a szerelem főpapjaként miként áldozta fel szűzi szemérmét Siva isten oltárán, a valóság azonban sokkal prózaibb; a zárdából válaszolt egy újságban megjelent házassági hirdetésre, s a férfi el is vette feleségül. Ám nem éltek jól, s mikor férje teljesen tönkrement, maga kényszerítette feleségét, hogy testét áruba bocsássa. Mi tagadás, a menyecskének megtetszett a dolog, s mikor férje lelépett, nem sok választása maradt, hogy eltartsa magát és gyermekét; felvette a Mata Hari nevet és sztriptíztáncosnő lett. Akárhol lépett fel, azonnal meghódította a közönséget, hódolóinak népes csapatából pedig jó érzékkel választotta ki a leggazdagabb férfiakat, akik kegyeit elnyerhették. Szeretői elhalmozták minden földi jóval, nem csoda, hogy keleti mesevilágban érezte magát.
Hogy miként keveredett bele a később végzetessé vált kémhistóriába, az külön történet - most legyen elég annyi, hogy az izgalmakat igencsak kedvelő Mata Hari jócskán eltúlozta szerepét. Izgalmasnak tartotta a dolgot, s meg sem gondolta, hogy lódítása az életébe kerülhet. A franciák azonban perbe fogták, és halálra ítélték. Méltósággal viselte a sorsát, bátran állt a kivégzőosztag elé, a szemét sem engedte bekötni. Majdnem elkerülte a halált, a pár lépésről tüzelt tizenkéttagú kivégzőosztag sortüzéből mindössze egyetlen golyó érte. (Kalendárium Press)
