Macaulayt, a XIX. század egyik legnagyobb esszéíróját, Dickens és Tackeray kortársát, ma már igen kevesen tartják számon. Pedig Anglia történetét feldolgozó munkája, valamint remekbe szabott esszéi és tanulmányai ma is szellemi élvezetet jelentenek. Szerb Antal jellemzése szerint Macaualy írásainak „férfias máltósága erőt és bátorságot önt az olvasóba, mint a kürt szava”. Machiavelliről írt munkájának fő célja, hogy megvilágítsa, miért nem helyes az olasz alkotóban a gonosz szellemet, az esküszegés feltalálóját látni. Hiszen saját kortársai nagyon is becsülték őt is meg a műveit is. Macaulay elsősorban azt a kort és környezetet idézi meg, amelyben A fejedelem és a Beszélgetések Liviusról szerzője élt, mert szerinte az akkori Itália erkölcsi és politikai állapota adhat egyedül magyarázatot Machiavelli életének és műveinek rejtelmeire. Ez a szép stílusú, olvasmányos esszé zárja a Machiavelli-trilógiát.
