- Újdonságok
- Akciók
- Együttműködési ajánlat papír-, ajándék és bababoltoknak
- Könyvek mindenkinek
- Könyvek gyerekeknek, fiataloknak - babáknak, mamáknak
- Retro - Életvidám seniorok
- Életrajzok-memoárok
- Könyvek óvodapedagógusoknak
- Könyvek kutyásoknak
- Ókori témájú könyvek
- Afrikai témájú könyvek
- Arab témájú könyvek
- Mesés Kelet - ázsiai könyvek
- Könyvek a Balkánról és a Mediterráneumból
- Latin-amerikai könyvek
- Skandináv és balti irodalom
- Orosz témájú könyvek
- Cseh és szlovák témájú könyvek
- Szlovák és cseh nyelvű könyvek
- Ezotéria, lelki egészség
- Antikvárium
- Különleges könyvajánlataink
- Nem talál egy könyvet? Segítünk!
Kittenberger Kálmán élete
„Az én célom a Kilima-Ndzsáró környékét és a magas régiókat még egyszer átkutatni, hogy azután Nyugat felé menjek” – idézi Fekete István minden idők legnagyobb Afrika-vadászát, Kittenberger Kálmánt.
A regényes életrajz majd harminc év kalandjait beszéli el a vadász naplójegyzetei, valamint személyes visszaemlékezései alapján, ilyenformán: „A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni”.
-
Fekete István
Kittenberger Kálmán élete
Illusztrálta: Pfannl Egon
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 1962
Oldalszám: 278
Kötés: Keménytáblás
Jó állapotú antikvár könyv, de a papírborító hiányzik.
-
Szerző Fekete IstvánCím Kittenberger Kálmán életeRaktárkészlet 1 dbCikkszám 770151Státusz ÚJ használt, antikvár könyv
-
2023. január 4-én 65 éve hunyt el KITTENBERGER KÁLMÁN vadász, Afrika-kutató, állattani gyűjtő
Egy szegény lévai iparos nyolcadik gyermeke volt, s így bár állandóan Afrikáról álmodozott, sok reménye nem lehetett álmai válóra váltására. Tanulni is csak nagy nehézségek árán tudott, de nem is nagyon bánta, általában a suli mellé járt, az unalmas matek órák helyett lepkéket hajkurászott a mezőn. Iskolai hiányzásai az igazgatónak is feltűntek, és maga járt utána a dolognak; felmászott a lévai templomtoronyba, és távcsővel figyelte ki, amint a renitens diák a mezőn bogarászik. Ki is csapták az iskolából, ám később nagy nehezen mégis elvégezte a tanítóképzőt.
De nem pedagógusnak, hanem egész életében rettenthetetlen vadásznak készült, ezért megtanulta az állatpreparálást, ám Afrikába sokáig nem jutott el. Erdélyi falusi tanítóként dolgozgatott, s egy szép napon levélben nagy bátran megkérte a fővárosi illetékeseket, ugyan küldenék már el őt Afrikába, gyerekkora óta arról álmodozik ugyanis. Akkoriban nem úgy mentek a dolgok, mint manapság, kérése meghallgatásra talált. 1902-ben jött meg a válasz, az állt benne, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum állatgyűjtő útra Afrikába küldi. Azonnal csomagolni kezdett, s amint lehetett, elutazott a már annyiszor megálmodott rejtelmes, fűszerillatú fekete kontinensre.
Ahol aztán óriási élvezettel dolgozott, zokszó nélkül viselte a megpróbáltatásokat, melyekről legyen elég annyi, hogy egyszer például puszta kézzel kellett megbirkóznia egy sebesült oroszlánnal. Útjairól több mint 60 ezer példányból álló anyagot hozott haza, a gyűjtemény mintegy háromszáz új állatfajt tartalmaz, közel negyvenet róla neveztek el. Élményeiből több irodalmi értékű könyvet írt, s a Kelet-Afrika vadonjaiban vagy A Kilimandzsárótól Nagymarosig című művei máig népszerűek. Róla is több könyvet írtak, például a nagyszerű állattörténetek szerzője, Fekete István. Emlékét azonban nem csak könyvek őrzik, de a róla elnevezett veszprémi állatkert is, amely előtt mellszobra áll. (Kalendárium Press)
