„Az én célom a Kilima-Ndzsáró környékét és a magas régiókat még egyszer átkutatni, hogy azután Nyugat felé menjek” – idézi Fekete István minden idők legnagyobb Afrika-vadászát, Kittenberger Kálmánt.
A regényes életrajz majd harminc év kalandjait beszéli el a vadász naplójegyzetei, valamint személyes visszaemlékezései alapján, ilyenformán: „A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni”.
