2019. január 27-én 100 éve hunyt el ADY ENDRE költő
Születésekor szülei nemigen bíztak benne, hogy megmarad, olyan csenevész csecsemő volt, de hálistennek megmaradt, s ő lett a család szeme fénye, szegény édesanyja, a drága "ides" annyira elkényeztette, hogy ritka akaratos gyerek vált belőle. Pajtásai nem is akartak játszani vele, mert mindig hisztizett, ha nem az ő vágyai szerint folyt a játék, a fiúk sokszor ki is küldték a labdatérről. "Különösen csúnya, vézna, nagy szemű, feketésen sápadt fiú voltam, aki lelke mélyén azt kívánta, hogy vele foglalkozzék mindenki" - emlékezett később, és ez a vágy egész életében elkísérte.
Jórészt ezért is járta később oly rendületlenül a pesti éjszakát, amelynek ő volt az egyik főszereplője. Krúdy Gyula ízes könyvecskében számolt be közös kalandozásaikról, s a történetekből sok érdekes adalék tudható meg a nagy költő életéről. Például az, hogy bár sohasem volt pénze, Léda tanácsára mégsem mutatkozott pénz nélkül, amilyen könnyelmű, bohém viszony fűzte az élet majd minden komoly dolgához, olyan józanul osztotta be minden fillérjét, tudta ugyanis, hogy pénz nélkül még ő sem duhajkodhat a pesti éjszakában.
Krúdy szerint különben nem is ivott annyit, mint elterjedt róla, sokszor ugyanis csak megjátszotta részegségét, hogy "annál szabadabban beszélhessen ellenségeiről, vetélytársairól, meg nem értőiről". Mert így nem haragudtak rá annyira, és ő szerette volna, ha szerették volna. (Kalendárium Press)
