Nagy Endre művében a magyar kabaré születésének hiteles történetét mondja el regényes formában. A regényben a magyar irodalom és színjátszás ismert alakjai tűnnek föl, közülük elég Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Judik Etel nevét felemlíteni. A sodró lendülettel megírt regényben mesterien érvényesül Nagy Endre szenvedélyes mesélő tehetsége. Akárcsak a kiadónál korábban megjelent kötetében, itt is megcsodálhatjuk, hogyan hódítja meg az anekdotázás művészetének legmagasabb csúcsait.
„(…) szégyenkezés nélkül ki kell jelentenem, hogy az én kabarém volt a tehetségesebb. Mérhetetlen szerencsém volt, hogy azelőtt sohase láttam külföldi kabarét és megkapóan tájékozatlan voltam az irodalomban. Ízlésemmel, világnézetemmel, mondanivalóimmal és minden gesztusommal ennek az országnak a viszonylataihoz voltam méretezve. Aztán persze az is sokat tett, hogy nekik a kabaré csak egy kis kurta kiruccanás volt a távoli horizontokra nyíló pályafutásukban, nekem pedig a kabaré volt az egyetlen deszkaszál, amelyen a hajótörés után megkapaszkodhattam. Azt ma is kevesen tudják még, hogy a tehetség mindig viszonylagos és az élet álarcosbálján mindig az együgyű jelmezében szokott megjelenni. Nekem műveletlenségemben megvolt az a kényszer szülte bátorságom, hogy ezeket a legrövidebb, legegyenesebb utakat válasszam. Az én kabarém nem volt francia, nem volt német, nem volt irodalmi, sőt nem is volt kabaré.” (részlet)
