"A cél szentesíti az eszközt." - az elhíresült mondat megfogalmazójának legjelentősebb műve , A fejedelem évszázadok óta viták tárgya. Szellemisége, mondanivalója a modern korban is képes feszültséget gerjeszteni. Üzenete ma is erős hatást gyakorol az olvasóra, gondolatai napjainkban is állásfoglalásra kényszerítik az embereket, s éppen úgy megosztják korunk politikusait és teoretikusait, mint egykoron.
Machiavelli 1513-ban írta világhírű színművét, az olasz reneszánsz legjobb vígjátékát, a Mandragórát. A történet Boccaccio novelláira emlékeztet: egy nagyvilági ifjúnak megtetszik az öregedő és együgyű Nicia mester szép és erényes felesége. Orvosnak adja ki magát, a gyermekáldás után sóvárgó férj bizalmába férkőzik, s ravasz csellel - szinte a férj szeme láttára - elnyeri a hölgy szerelmét. A vígjáték a halódó középkor eszményeiből való kiábrándulást tükrözi, s az új kor embere tesz benne igazságot: elitéli az öregember és a szép ifjú nő nyilván szerelem nélkül, társadalmi kényszerből létrejött házasságát. Machiavelli műve formailag az antik vígjátékhoz kapcsolódik, de szereplői a kor jellegzetes alakjai: a hiszékeny, maradi jogtudós, a Párizst járt világfi, az élősdi kalandor, a hitet jól kamatoztató pap - ezért olyan eleven és érdekes ma is.
