Amalfi, tengerpart, szikrázó napsütés és egy jóképű, bár mogorva olasz pasi… Kell ennél több?
„Hirtelen csak arra vágyott, hogy megcsókolja, ha másért nem, azért, hogy láthassa a reakcióját. Mert Lia igazából nem volt a típusa. Ő a csillogó, kifinomult, hűvös, visszafogott nőkhöz vonzódott… legalábbis idáig…”
Lia Bathurst már régóta Amalfiról és a homokos partot nyaldosó türkizkék hullámokról álmodott, de az álomban soha nem szerepelt, hogy az igazi apját is megismeri. Azt a férfit, akinek a létezéséről csupán pár héttel korábban szerzett tudomást. Most pedig, a lenyűgöző, rózsaszín villa kapuja előtt állva, azzal kellett szembesülnie, hogy az apja elviselhetetlen modorú – és elviselhetetlenül jóképű – üzletvezetője, Raphael Knight megtagadja tőle a belépést.
Miután egy régi fénykép bizonyítja Lia igazát, Raph elszántan igyekszik kideríteni, milyen hátsó szándék vezérli ezt lefegyverző mosolyú idegent. Ezért folyamatosan szemmel kell tartania…
Vajon lesz esély rá, hogy a nem csupán a napsütéstől izzó légkörben kialakul valami ebből a kényszerű közelségből? Valami, amit az olaszok úgy hívnak: amore?
