Maarja Kangro dokumentumregényében kíméletlen önboncolással tárja elénk küzdelmét a vágyott gyermek megfoganásáért, a fejlődési rendellenesség miatti terhességmegszakítással járó szellemi gyötrődését és fizikai kínjait, miközben a személyes történet hátterében a 2014-es ukrajnai események játszódnak.

MAARJA KANGRO (1973) Tallinnban született. Költőként 2006-ban debütált, prózaíróként 2010-ben tette le a névjegyét. Kangro új típusú hősnői szellemi fölényük magaslatából szemlélik a világot, és metsző iróniával mondanak ítéletet róla. Számtalan díjat és elismerést kapott – az Észt Kulturális Alap irodalmi díját próza és vers kategóriában is elnyerte. 2016-ban látott napvilágot első nagyobb léptékű prózája, az Üveggyermek dokumentumregény. Kangro személyes élményeit: a teherbe esésért éveken át folytatott hiábavaló küzdelmét, méhen kívüli terhességét, valamint súlyos fejlődési rendellenességet mutató magzata elvetetését dolgozta fel regényében, melynek jelentős hányadát teszi ki a történtek kapcsán felvetődő erkölcsi, etikai dilemmák és filozófiai kérdések taglalása, a lehetséges válaszok körbejárása, a kíméletlen önvizsgálat. A vágyott gyermek elvesztésének fájdalma jószerével csak a felszín alatt, tapintható feszültségként van jelen.