A szerző mondja regényéről:
"Főiskolás korom óta foglalkoztat a téma: Beethoven és a forradalmi Európa. Összegyűjtöttem mindent, ami fellelhető volt: partitúrákat, életrajzi műveket, az emberről, a muzsikusról, a szerelmesről, a forradalmárról, a gondolkodóról.
A második világháború vihara után előlről kellett kezdenem az egészet. Könyveim eltüntek mind, de megmaradt a harminckét Beethoven szonáta. Körülzsongtak ismét az Appassionata melódiái, hallottam megint a Hammerklavier pörölycsapásait, a konok akkord-zakatolást, ahogy a Waldstein szonáta indul…
Újra kezdtek benépesedni a kéziratpapírosok. Együtt láttam őket: Mirabau-t, Napóleont, Metternichet, Kaunitz őexellenciáját, Marie Antoinette-et, a Halhatatlan Kedvest, Goethét – és Beethovent! Egy titáni korszak óriásait.
Azt kérdi tőlem az olvasó: szeretem-e ezt a regényt? Hogyne szeretném. Legnehezebb esztendőimben ez jelentette a megtalált életcélt, az újra magamhoz ölelt életet."
