Pieter Pauwel Rubens minden idők legsikeresebb és legnagyobb művészei között tartjuk számon. Vallásos, allegorikus és mitológiai tárgyú festészete, életörömtől duzzadó nőalakjai méltán tették nevét halhatatlanná.
Azt már kevesen tudják azonban, hogy Rubens nemcsak festő volt, hanem a tizenhetedik század első felének egyik legbefolyásosabb európai diplomatája is. A hadban álló spanyol Németalföld uralkodóját képviselte a harmincéves háborúban, amikor – Európa politikai és vallási viszályainak következményeként – minduntalan cserélődött a barátok és az ellenfelek tábora.
Rubens élete alig-alig hasonlít más nagy művészekéhez: a szerencse fia, magánélete boldog, pályafutása siker és ünneplés szakadatlan sorozata. Belső békéjét szeretné viszontlátni a környező világban is, leghőbb vágya, hogy véget vessen a vérontásnak. Becsületessége, intelligenciája, alkalmazkodó képessége hozzájárult, ahhoz, hogy hazája ügyét méltóképpen képviselhette a spanyol, francia és angol udvarban. Aligha élt valaha is művész, aki ekkora szerepet játszott kora eseményeiben, aki ennyire belebonyolódott volna az uralkodóházak szövevényes hatalmi játékaiba.
A ravasz Richelieu bíboros, a félbolond spanyolországi Habsburg uralkodók, I. Károly, Anglia szerencsétlen királya és számos más történelmi személyiség szerepel azok között, akikkel Rubens sorsdöntő kapcsolatba került. Ahol a hivatalos diplomácia csődöt mondott, ott az ő személyes varázsa és tehetsége megnyit minden kaput. Ez a regény olyan alkotó szellem története, aki mindig kész feladni a boldog magánéletét, otthagyni hivatását a haza ügyéért. Udvari intrikák, kétkulacsos miniszterek ármánykodásai és vonuló hadseregek alkotják a regény hátterét, az előtérben pedig ott magasodik Rubens hatalmas egyénisége.
