Goldziher Ignác
Napló (Goldziher)
Tények és tanúk
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 1985
Oldalszám: 406
Kötés: papírkötés
ISBN: 9631404757

közepes állapotú antikvár könyv

2025. június 22-én 175 éve született GOLDZIHER IGNÁC orientalista

A Közel-Kelet rejtelmes világának szerelmese volt, s mivel egyaránt tökéletesen ismerte az arab és a héber kultúrát, a Bibliát és Koránt a sémi filológia legnagyobb tudósainak egyike lett belőle. Tizenhat évesen már török mesefordításai jelentek meg, 21 évesen pedig levelező tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. A budapesti tudományegyetem 22 évesen nevezte ki magántanárává, 25 éves korára már annyi megbecsülés övezte, mint más tudóst hatvanévesen.

Huszonévesen különben már járt Damaszkuszban és Kairóban, és mindenhol elkápráztatta az arabokat tökéletes nyelvtudásával, és a muszlim vallás alapos ismeretével. Nem csak a közkeletűen használt arab nyelvet ismerte tökéletesen, de az irodalmi arabot és a nyelvjárásokat is, a szírek, egyiptomiak nem akarták elhinni, hogy ilyen létezik, úgy adták kézről kézre, előkelő házak vendége volt. Bejutott az iszlám tudósokhoz is, akiket azzal képesztett el, hogy rögtönzött kiselőadásokat tartott nekik bármiről, iszlám jogtörténetről vagy vallási kérdésekről egyaránt. Mert kivülről tudta a Koránt – ahogyan a Talmudot is, hiszen Goldziher zsidó volt.

Munkásságának eredményeit nem könnyű számba venni, amikor tanítványai 1910-ben, 60. születésnapja alkalmából megpróbálták összegezni mesterük megjelent munkáit, bizony kishíján feladták tervüket. Végül Goldziher 453 művét gyűjtötték össze, szabadkozva, hogy a külföldi publikációkat nem sikerült teljeskörűen feltárni. S a mester ezután még több mint egy évtizedet élt és alkotott. Mert haláláig dolgozott, zugligeti háza a keleti tudományok valóságos fellegvára volt, ahová a cambridge-i egyetemről - amely díszdoktorává választotta - jártak tanácsát kérni. Az iszlám című hatalmas könyve világszerte a szakterület bibliája lett, ő maga pedig a téma feltétlen szaktekintélye, a berlini, a szentpétervári, a göttingeni, az amszterdami, a koppenhágai akadémia, valamint a lipcsei, a párizsi, a leideni, a kalkuttai, a kairói keleti társaság tagja, aki 1889-ben az orientalisták stockholmi világkongresszusán magától értetődő módon nyerte el a nagy aranyérmet.

Nemcsak a keleti kultúrához volt hű, hanem a hazájához is, hiszen a legtekintélyesebb külföldi egyetemek hívták tanárnak óriási fizetéssel csábítva, ő azonban megmaradt szerény budapesti katedráján. Inkább levélben tartotta a kapcsolatot tudóstársaival, halála után hagyatékában 14 ezer levelet találtak, másfélezer levélíró kezétől. De persze a sorsát nem kerülhette el, idős korában még megérte, hogy zsidósága miatt kipiszkálták az állásából. Kellett a széke valakinek. (Kalendárium Press)