2345 éve, Kr.e. 323. június 10-én hunyt el NAGY SÁNDOR makedón király
Apja, II. Philipposz halála után, húszévesen lett a makedónok királya, s rövid életének dicső tetteit iskolai tanulmányaiból remélhetőleg jól ismeri mindenki. Alighanem ő, III. Alexandrosz volt a világtörténelem egyik legzseniálisabb hadvezére, már trónra jutása után két évvel Isszosznál megverte a perzsa hadsereget, majd elindult meghódítani a világot. És sikerült is neki, az akkori ismert világ nagy részét az uralma alá hajtotta, egészen Indiáig eljutott, s csak azért fordult vissza, mert katonái már nem bírták a megpróbáltatásokat.
Ő maga kibírt mindent, uralma kezdetén példás katonaéletet élt, bár később megtetszett neki a keleti pompa és a perzsa uralkodók isteni tisztelete, s ilyet követelt magának a demokráciához szokott makedónoktól is. Akiknek ez nem tetszett, de persze szólni nem nagyon mert senki, kivált azután, hogy egy részeg fejjel folytatott vita során Sándor az egyik legjobb barátját is megölte. Nem csak a csatatereken vitt végbe világraszóló tetteket, de az élet szinte minden területén. Számtalan várost alapított, templomokat építtetett, utakat vágott sosemjárta hegyoldalakba, hidakat vert vad folyókon át, műveit sok esetben még évszázadokig használták. Sikerrel alkalmazta a koronás fők körében később oly elterjedt rokonsági politikát is, feleségül vette legbőszebb ellenfele, Dareiosz lányát, sőt embereit is rávette a békesség megpecsételésének e rendkívül üdvös módjára; ez volt a híres szuzai menyegző.
Ő maga különben rendkívül vonzó férfi volt, s voltaképpen erényes is, az akkoriban elterjedt szokást, a fogoly nők megerőszakolását például egyáltalán nem gyakorolta, sőt nem volt a híve a házasság előtti testi szerelemnek sem. Ö volt az első antik uralkodó, aki rendszeresen borotválkozott, mi több - lepődjünk meg - a test más tájainak szőrtelenítését is egészséges és ízléses dolognak tartotta, s így rendre gyakorolta. Halálának pontos oka máig nem teljesen tisztázott, az viszont bizonyos, hogy tetteinek hatása máig tart, ha ő nem lett volna, ma bizonyára más lenne a világ. (Kalendárium Press)
