- Újdonságok
- Akciók
- Együttműködési ajánlat papír-, ajándék és bababoltoknak
- Könyvek nagyoknak
- Könyvek kicsiknek - gyerekeknek, fiataloknak, babáknak és mamáknak
- Életrajzok-memoárok
- Ókori vonatkozású könyvek
- Könyvek óvodapedagógusoknak
- Könyvek kutyásoknak
- Afrikai vonatkozású könyvek
- Arab vonatkozású könyvek
- Ázsiai vonatkozású könyvek
- Balkáni és mediterrán vonatkozású könyvek
- Latin-amerikai vonatkozású könyvek
- Orosz vonatkozású könyvek
- Skandináv és balti vonatkozású könyvek
- Cseh és szlovák vonatkozású könyvek
- Szlovák és cseh nyelvű könyvek
- Ezotéria, lelki egészség
- Retro - Életvidám seniorok
- Antikvárium
- Különleges könyvajánlataink
- Nem talál egy könyvet? Segítünk!
Nagy László (Elektra)
Pályaszakaszt zár és újabbat nyit meg az 1956-os fordulópont és az addig megtett utat összegző Deres majális, de korántsem olyan éleset, mint az 1952-ben kezdődő. S míg e két időpont jelentősége nyilvánvaló a komolyabb pályaértelmezésben, már sokkal elmosódottabb az 1956 utáni bő két évtized egységének vagy szakaszokra tagolhatóságának megítélése, hiszen lényegében egységes ez a pályaszakasz. Ezalatt a költőnek három verseskötete jelent meg, s ezek is viszonylag távol egymástól. Mivel e kötetek több szempontból is megkülönböztethetők, eléggé természetesnek látszik, hogy a nagy perióduson belül a három kötetet három kisebb korszaknak lássuk. Erősíti ma már e nézetet az is, hogy Nagy László számára egy-egy kötete soha nem versek halmaza volt. Mint az utolsó könyv kapcsán a napló is bizonyítja: hosszú hónapokra igénybe vette a kötetszerkesztés feladata, jó néhány versét eközben írta, hiányzó helyeket kitöltve. Tehát nemcsak az egyes versekkel, hanem a kötetegésszel is közölni akart valamit.
-
Vasy Géza
Nagy László (Elektra)
Kiadó: Elektra
Kiadás éve: 1999
Oldalszám: 118
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9639205176
jó állapotú antikvár könyv
-
Raktárkészlet 1 dbCikkszám 404725Státusz ÚJ használt, antikvár könyv
-
2025. július 17-én 100 éve született NAGY LÁSZLÓ költő
Halkszavú lírikus volt, ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - a XX. század magyar költészetének legragyogóbb képviselőjeként tiszteljük emlékét.
Életét és művészetét ezer szál kötötte a hithez és népi gyökereihez - Iszkázon született -, e két elkötelezettsége befolyásolta minden cselekedetét és valamennyi irodalmi megnyilvánulását. Első versét még gyerekként írta, s bizony a "Réce, réce, kanréce, / Nem kell nekem ebédre!" szellemes kis kétsorosa nem aratott valami nagy sikert. Amint Nagy László később be is vallotta: " Ez az első versem. Azért emlékezetes, mert nagyon megvert érte az apám. Azon a vasárnapon ugyanis, mivel én büdösnek találtam a tollát, a testvéreim sem ették meg a kacsát".
Nagy Lászlót később az élet is sokszor megverte őszinte verseiért, de zokszó nélkül viselte sorsát. Talán mert a falusi élet megtanította rá; az erősebb természeti (és társadalmi) hatalmakkal kár mindenáron küzdeni. S bár becsülte a szavak erejét, igazán a két kezével végzett munkában bízott. "Ajándékkal ért fel, ha nézhettem, hogyan dolgozik a kovács, a bognár, az asztalos vagy a szíjgyártó" - vallotta be később, s ő maga is aranykezű ezermester volt. S a versen kívül csak a munka volt szent előtte, sokszor a lantot is letette miatta.
Gondolkodását legjobban talán az jellemezte, amikor egyszer a versfaragás megszakításának okát firtató kérdésre tiszta őszinteséggel válaszolta: "Hazamegyek Iszkázra. Meg kell már csinálnom a fészer tetejét". (Kalendárium Press)
