Lucrezia Borgia
Névre Lucretia, ám igazán Thaisz fekszik e sírban: Sándornak lánya, asszonya és menye volt.
Jacopo Sannazzaro humanista költő vitriolos sírfelirata sokat ártott a Borgiák megítélésének. De ártott a másik tábor is, amelyik tömjénezte a nagy hatalmú családot, mert az igazság valószínűleg a két álláspont között van. Az évszázadok során a témának könyvtárnyi irodalma gyűlt fel. Maria Bellonci műve ebben a könyvtárban külön polcra kívánkozik, Bellonci ugyanis a pró és kontra elfogult szerzők alapos tanulmányozása után újraalkotta a reneszánsz nagyasszonyának alakját. Kortárs történészek (többek közt Machiavelli, Guicciardini) krónikái, levelezések, naplók, követi jelentések, leltárjegyzékek, egyéb levéltári dokumentumok, forrásmunkák segítségével megírta a maga verzióját: egy regényesen eleven, rejtélyekkel teli, lélektanilag hiteles, izgalmas, érzéki, véres, néha mocskos históriát, amelyben Lucrezia Borgia szerepe kulcsfontosságú, de nem azért, mert nagy méregkeverő volt, ahogy a vadromantika korában ábrázolták, hanem azért, mert nem volt az. Nem az volt. A nagypolitika szálait testvére, Cesare és apjuk, a szörnyeteg VI. Sándor szőtte hosszú pápasága során, Lucrezia inkább a szerelemhez szeretett volna érteni. Tizenegy éves korában menyasszony, tizenhárom évesen feleség; második házassága idején tizennyolc, a harmadik idején huszonkét éves. Egyik férjválasztásba sem volt beleszólása. Politikai adásvétel tárgyaként a dinasztikus utódszaporítás volt az élete (szült is legalább nyolc gyereket), a plátói nagy szerelem pedig a mindenkori mentsvára.
A Lucrezia Borgia 1939-ben jelent meg először. Az azóta már világszerte számtalan kiadást megért mű a reneszánsz Itália egyik legihletettebb ábrázolása: amit a forrásokból merít, az valóság, amit az írói fantáziából, az akár így is lehetett.
Maria Bellonci (1902-1986) az olasz középkor és a reneszánsz kutatója volt. Jelentős és népszerű műveket írt többek közt a Gonzagákról, az Estékről, Marco Polóról. Az ő nevéhez fűződik a mindmáig legrangosabb olasz irodalmi elismerés, a Strega-díj alapításának ötlete.
2024. június 24-én 505 éve hunyt el LUCREZIA BORGIA olasz hercegnő
Rodrigo Borgia spanyol bíboros lánya volt, s mivel törekvő apja a pápai székbe akart jutni, hamar feláldozta lányát politikai céljainak oltárán. Szegény Lucreziának mire elérte a serdülő kort, már két vőlegénye is volt, s amikor apja VI. Sándor néven végre pápa lett, feleségül is kellett mennie. Természetesen egy harmadikhoz, bizonyos Giovanni Sforzához, a frigy biztosította ugyanis a pápa szövetségét a nagyhatalmú milánói hercegi családdal.
Lucrezia 13 éves volt ekkor, s talán ifjú korát méltányolta férje, hogy nem tette asszonnyá. Ez persze tűrhetetlen dolognak számított már akkor is, s mivel a politikai széljárás is fordult, Sándor pápa nyíltan híresztelni kezdte, hogy veje képtelen teljesíteni házastársi kötelességét. Giovanni nagybátyja, a legendás Lodovico il Moro ekkor azt találta ki, hogy a szégyenbe hozott férfi a nyilvánosság előtt "próbálkozzék nőkkel", de Giovanni nem vállalta a megmérettetést. Hogy mégis elégtételt vegyen, ő meg azt kezdte terjeszteni, hogy Lucrezia gyilkos méregkeverő, aki vérfertőző viszonyt folytat pápává lett apjával és testvérével, Cesare Borgiával, s a két férfiú ismeretében mindenki el is hitte a rágalmakat.
Pedig Lucrezia remek ember volt, műveltségével és bájával kivívta kora legkiválóbb elméinek csodálatát is, tudott görögül, latinul, spanyolul és franciául, tehetséggel verselgetett, zenélt és rajzolgatott. (Kalendárium Press)
Maria Bellonci
Lucrezia Borgia
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 672
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634059134
