Gobbi ​Hilda alakja Blaha Lujza, Jászai Mari és Bajor Gizi neve mellett került be a halhatatlanok sorába, a magyar színjátszás történetébe.

„Minden este megfaragni egy szobrot, szakmai alázattal, érzelmekkel, tudással, mesterséggel, kreativitással” – vallotta szakmájáról. Végtelenül őszinte és kendőzetlen önéletírásában születésétől, 1913-tól pózok nélkül láthatjuk a színészt, a szerzőt, de legfőképpen az embert.

Játékával pedig éppen a színpadi maszkok remekművét alkotta meg, a maskarák és álarcok rejtekében jutott el a szerep lélektani lényegéhez és varázsolta élővé azt. Karaktere nemcsak Mirígy és Szabó néni ikonikus szerepével vonul be a színháztörténetbe, hanem mint a színésztársadalom közösségének szervezője is.

Kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, a Horváth Árpád kollégium, a Jászai mari és az Ódry Árpád színészotthon.

Fanatikus, eltökélt és fáradhatatlan színházcsináló volt, aki az időt évadokban mérte. Az egyik róla megjelent kritikusi vélemény elolvasása után a következőket írta: „Másnap azt hittem, hogy mindenki fölismer az utcán. S azt éreztem, igen sokat kell még tanulnom, hogy ne csak a Gobbi nevet, de a Hildát is megtanulják.”