Tudjuk, hogy megalkotta a differenciál- és integrálszámítást, a fizikai optikát, a nevével fémjelzett mechanikát, amely 200 éven át volt a fizikai fejlődés alapja. Kimutatta, hogy például a Hold – amelyben Szent Dávid hegedül – ugyanolyan törvények szerint mozog, mint az eldobott kő.
De milyen volt a kor, amelyben élt? Milyenek voltak a kortárs tudósok? Hogyan érlelődtek a korszakalkotó felismerések? Milyen volt Newton, az ember, az esendő, gyenge és mégis csodálatos ember, akinek igazi arcvonásait eltakarja előlünk a túlzó kortársi tisztelet és a későbbi két évszázad istenítő csodálata. Ezt kísérli meg felvázolni a tudománytörténész oknyomozó pontosságával és az író múltba látó képzeletével Vekerdi László.
