Alekszandr Dejcs
Heine élete
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 1968
Oldalszám: 284

jó állapotú antikvár könyv

2022. december 13-án 225 éve született HEINRICH HEINE német költő és író

Ma Goethe és Schiller mellett a német költészet legnagyobb klasszikusainak egyike, de a hangsúly a mán van. Korábban ugyanis nem nagyon szerették, már életében is általában támadták, és emlékét is meggyalázták. Több oka volt ennek, kezdve ott, hogy zsidó származású volt, s bár ősei vallását nem gyakorolta, szokásaikat nem őrizte, mégis sok bántás érte miatta, még azután is, hogy letéve vallását felvette a keresztséget - akkor kapta különben Heinrich nevét is. Aztán nem szerették kortársai azért sem, mert dúsgazdag nagybátyja méltányolta tehetségét, és olyan vagyont hagyott rá, hogy még Heine özvegye is gond nélkül élt belőle.

Családja különben kereskedőnek szánta, de őt világéletében az irodalom érdekelte. Mint annyi romantikus ifjú, ő is szerelmes versekkel kezdte, szinte állandóan szerelmes volt, és - a világirodalom szerencséjére - jórészt viszonzatlanok maradtak érzelmei, s bánatát persze versbe fojtotta. Csodaszép költeményekbe - tegyük hozzá -, szerelmes versei a műfaj legszebb alkotásai közé tartoznak, a Loreley a költészet igazi gyöngyszeme. Dalok könyve című kötete nagy közönségsikert aratott megjelenésekor - s ez volt a zseniális költő egyetlen elismerése életében. Mármint odahaza, mert például nálunk Petőfi jól ismerte költészetét, és viszont, s a két költő kölcsönösen csodálta egymást, közös ismerősük, Kertbeny Károly közvetített közöttük, ő fordította le németre Petőfi költeményeit is. Hasonlítottak is egymásra, mindketten a szabadság lánglelkű harcosai voltak, Heine másik verstémája is a szabadság volt a szerelem mellett.

S míg szerelmes verseket tartalmazó kötetét ünnepelte még a hatalom is, annál inkább nem tetszettek neki Heine forradalmi költeményei. A költő végül el is menekült hazájából, ráadásul a németek ősellenségének számító franciákhoz, Párizsba költözött, s ezt sem tudták megbocsátani neki honfitársai. A kritikusok is bizonytalanok voltak vele kapcsolatban, verseiben ugyanis hangot adott a pogány hellenizmusnak éppúgy, mint a nazarénizmusnak, a fantáziának éppúgy, mint a realizmusnak, nem csoda hát, hogy életművéről rendkívül sokféle, szélsőséges értékelés született.

Művészete átmenetet képezett a romantika és a realizmus között, egyéni hangú költészete megosztotta a kritikusokat és a közönséget egyaránt. Sokszor hideg, szinte érzelemmentes verseket írt, mégis - vagy talán éppen ezért - sokan követték világszerte. Amint Szerb Antal megjegyezte: "Amit Heine írt, nem mindig szép, nem mindig mély, és még csak nem is mindig igaz, de... ő az egyetlen német költő Goethe után, akinek hatalmas világirodalmi jelentősége és hatása van". S ezt lassan el is ismerték, halála után művei bekerültek a német tankönyvekbe, s már éppen elfoglalta volna méltó helyét a klasszikusok között, amikor a fasizmus uralomra jutott Németországban, és a nácik szabályos hadjáratot indítottak emléke ellen. A zsidó zseni könyveit hatalmas máglyákon égették el, mivel azonban versei rendkívül ismertek és népszerűek voltak, attól fogva népdalként szerepeltették őket a tankönyvekben. (Kalendárium Press)