„A Bhagavad-gítá szanszkrit nyelvű vallásbölcseleti költemény, a hindu vallás legfontosabb szent könyve. Jelentősége Indiában körülbelül akkora, mint az evangéliumoké a keresztény világban.

A Mahábhárata című eposz részlete; ennek egyik legfeszültebb pillanatát szakítja félbe. Kitörőben a nagy csata, megfújják a csatakürtöket, megfeszülnek az íjak – és ekkor az egyik sereg fővezérének, Ardzsunak királyfinak kétségei támadnak: megirtózik a rokonvér ontásától. Barátja és kocsihajtója, Krisna herceg (akiről hamarosan kiderül, hogy nem kisebb személy, mint Visnu isten földi megtestesülése) eloszlatja Ardzsuna kétségeit tanításával, amelynek lényege, hogy csak a testet ölik meg, a lélek halhatatlan. S a megfeszített íjakról kiröppennek a nyílvesszők, kezdődik az ütközet.

A Gítá az időszámításunk körüli indiai metafizikai nézeteket foglalja egységbe. Sok évszázados bölcsesség, többféle filozófiai irányzat foglalata. Az ember által követendő útról szól a tanítás, a cselekvés minőségéről és szükségességéről, a meditációról, a lélekvándorlásról, az istenség lényegének felismeréséről és szeretetéről, olykor az európai logika szerint ellentmondásosan. A Bhagavad-gítá hol panteista álláspontot képvisel, a mindenséget átható, személytelen világlélek egyedüliségét tanítja, hol személyes, gondviselő istent állít az áhítat középpontjába.

A Gítá azonban mindenekelőtt költemény – a világirodalom legkiemelkedőbb remekei közé tartozik. Páratlan népszerűségének oka éppen az, hogy nem tudósokhoz, hanem a közemberhez szól, a mindennapok szavaival. Nyelve, stílusa, előadásmódja mindenütt világos, érthető. Az első énekek himnuszi szárnyalása, a hatalmas Mindenség-látomás nagy sodrása, lenyűgöző ereje páratlan a világ vallásfilozófiai költészetében.” (Európa Kiadó)

Noha dr. Baktay Ervin írásai és fordításai sorra láttak napvilágot a magyar könyvpiacon már a második világháború előtt is, legkedvesebb munkáinak egyike, A Magasztos szózata (Bhagavad Gítá) – melyet szanszkrit eredetiből ültetett át verses formában magyarra – mindeddig kiadatlan maradt.

A bevezetőben a neves orientalista a tőle megszokott igényességgel, énekről énekre vezeti be az olvasót a Bhagavad Gítá világába. A művet, amely a hindu vallási irodalomban szinte Bibliaként kezelnek, dr. Baktay Ervin „a világ egyik legnemesebb és legfenségesebb bölcseleti költeményeként” méltatta.

A kézirat sorsa is kalandos: másolatát a szerző Latinovits Zoltánnak ajándékozta, akitől hosszú és zegzugos úton került a kiadóhoz.

A könyv első, 2007-es kiadásakor megemlítettük, hogy a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Adattára is őriz egy kéziratot (1944-es keltezéssel), amely helyenként különbözik az általunk megjelentetett szövegtől. Érdekesség, hogy az első kiadás óta előkerült egy újabb (datálatlan) kézirat, melyet szintén a kelet-ázsiai múzeum őriz. Második kiadásunkban figyelembe vettük ezeket a kéziratokat, melyek Baktay Ervin saját kezűleg írt javításait is tartalmazzák. E javítások elsősorban a bevezetést és a tartalmi ismertetést érintik, maga a fordítás csupán néhány helyen változott.

Második kiadásunk abban is eltér az elsőtől, hogy a könnyebb hivatkozás végett beszámoztuk a versszakokat. Az ebben nyújtott segítségéért ez úton szeretnénk köszönetet mondani Várady-Beöthy Miklósnak. A versszakok számozásakor néhány hiányzó versszakra is fény derült. Ezek a három rendelkezésre álló kézirat egyikében sem szerepelnek. Valószínűleg már nem fogjuk megtudni, vajon a kézirat begépelésekor maradtak-e ki véletlenül, vagy el sem készültek. A teljesség kedvéért a hiányzó versszakokat Vekerdi József fordításában, szögletes zárójelben beillesztettük a szövegbe.

Baktay Ervin szanszkrit eredetiből, kötött szótagszámú sorokkal készült munkájával a magyar nyelvű Gítá-fordítás gazdag irodalma egy újabb remekművel bővült, mely méltán tarthat igényt az olvasók figyelmére.