A tehetséges fiatal magyar szerző főleg blogjának köszönhetően vált ismertté a szlovák olvasóközönség számára is, egy olyan lenyűgöző és játékos, ugyanakkor tanulságos és nevelő szándékú mesekönyvet írt eredetileg saját gyermekei számára, mely ugyanakkor teljesen mellőzi a didaktikusságot.

A könyv négy nagy fejezetből áll, mindegyiknek több alfejezete is van, melyek külön-külön, önállóan is megállják a helyüket egy-egy esti mese gyanánt. Olyan testvérekről szól, akik Baricskaországban (Szlovákia) baricskák közt élnek, de mekele (magyar) az anyanyelvük. Édesanyjukkal csak mekeléül, apjukkal csak baricskául beszélgetnek, és tőlük tanulják meg fokozatosan, mit jelent elfogadónak, megértőnek és toleránsnak lenni másokkal még akkor is, ha azok velünk nem viselkednek rendesen, és hogyan kell kiállni saját személyiségünkért, igazunkért úgy, hogy azzal senkit ne bántsunk meg. Számos olyan helyzetbe kerülnek és kell megoldást találniuk, amilyenbe akármelyik kisebbség tagja nap mint nap kerülhet, és ők a történet végére mindig meg is találják a legokosabb megoldást.

Marosz Diánának sikerült beleélnie magát a gyermeki lélekbe, s a lehető legvarázslatosabb dolgokat hozta onnan elő. Szövegei attól is annyira hitelesek, hogy ő maga neveli ezeket a gyerekeket szlovák környezetben magyar anyanyelvűnek, elfogadónak és megértőnek, ugyanakkor megmutatja azokat a csalódásokat és kudarcokat is, amelyek ezeket a gyerekeket érhetik mind az egyik, mind a másik oldalról. Tanulságos történetek minden korosztály számára, a legcélszerűbb pedig, ha szülő együtt olvassa gyermekével, tanár a diákjaival.

A szlovák fordítás Lucia Molnár-Satinská munkája, aki ugyancsak kétnyelvű családot alapított, csak éppen fordítva, ő a szlovák anyanyelvet biztosítja kislánya számára, férje pedig kizárólag magyarul beszél vele. Így a fordító a legteljesebb mértékben volt képes azonosulni a szöveggel, ennek eredménye lett ez a kétnyelvű könyv, mind a szlovákiai magyar gyerekek, mind a magyarországi szlovákok és egyébként is minden magyar és minden szlovák számára nagy-nagy tanulságul. Ráadásul a párhuzamos olvasás a kölcsönös nyelvtanulást is segíti.