Az idő egy kalitka, amelyben egy francia család három generációjának, azaz három Philippe-nek emlékei lettek fogolyként bezárva.

Az első Philippe 1900-ban francia katonaként, a nyolc szövetséges ország kötelékében részt vesz a Peking elleni hadműveletben, és még a császári trónon is üldögél a Tiltott városban, majd egy órakereskedést nyit a forrongó városban. Fia, a második Philippe félig kínai, az amerikaiaknak és briteknek dolgozik Pekingben, ami miatt 1957-ben tizenkét év börtönre ítélik, és Kína különböző vidékein hányódva börtönökben vagy átnevelő táborokban küzd a halál torkában. Az ő keserű tapasztalatain keresztül közelről láthatjuk az ideológiai átnevelés folyamatát. 1964-ben azonban de Gaulle független külpolitikájának köszönhetően a sorsa váratlan fordulatot vesz.

A harmadik Philippe Kínában tölti sanyarú gyermekkorát, de Párizsban nő fel. Bár benne csak negyedrész francia vér maradt, mégis franciább az apjánál, élvezi az ottani szabad életet, a fiatalságát, 1968-ban pedig bele is sodródik a “vörös május” eseményeibe.

A regény a három generáció sajátos nézőpontjából mesél el egy történetet az elmúlt száz évben Kínába került külföldiek személyes sorsa és Kína sorsa közötti összeütközésről, összefonódásról, az egymás életébe való betekintésről, amellyel igazolja az írott történelem értelmét és értékét.