Lucius, a gazdag és kalandvágyó fiatalember Thessaliába megy, hogy családi ügyeit intézze, s egyúttal beavattassa magát a mágiába, ami ebben az országban az egész életet át- meg átitatta. Szerelmi viszonyt köt egy szolgálóval, akinek asszonya híres varázsló. A szolgáló madárrá akarja változtatni Luciust, de rossz varázsszerrel keni be, s Lucius szamárrá változik, de emberi értelme megmarad. Mint szamár rengeteg kalandon, szenvedésen megy keresztül, míg végre Isis istennő visszaváltoztatja emberré. Lucius hálából Isisnek szenteli életét, s beavattatja magát a misztériumaiba.

Szép ember volt az egykori vándorszónok, bolondultak érte az asszonyok Rómától Athénig, Karthágóig. Egyszer Tripoliban úgy beleszédült egy dúsgazdag özvegy, hogy nyomban kezét nyújtotta a mézes szavú ifjúnak. Hogy a hymen-hír a botránykrónikák lapjain maradt fenn, annak nem más az oka: a tüzes asszony kapzsi rokonai bíróság elé ráncigálták a fiatal férjet: „mágiával, rontással, varázslattal” vette rá az asszonyt a házasságra.

Fél Észak-Afrika ott tolongott a tárgyaláson, s a szép szónok ezúttal sem okozott csalódást hallgatóságának: fölényesen, szellemesen visszavágott ostoba vádlóinak. Nem is haboztak sokat a bírák a felmentő ítélettel.

S hogy miért a nagy izgalom? Mert a szónok, a férj, a fölmentett vádlott maga a hírneves író volt, doktora minden boszorkánymesterségnek: Apuleius, kinek elbűvölő regényében a kíváncsi Lucius is rengeteg kalamajkába kerül, amiért beleüti az orrát a varázslás, a szellemidézés, a halottfeltámasztás, a tündérkonyha mélységesen mély titkaiba. S miközben az ezer színben csillogó mese fényt vet minden titokra, Lucius sorsa is…

De inkább figyeld, olvasó, a mesét. Gyönyörködni fogsz.