A könyv címe Róbert Schumann és Adalbert von Chamisso dalciklusának címét idézi. Emlékek, történetek és gondolatok a szerzőnek férjével, Jean Poyeton építésszel való (vissza)költözéséről Magyarországra, Jean haláláról és az azóta eltelt időről - és persze szokás szerint Nádasdy Borbála egész életéről, sőt a Nádasdy család történetéről.

„Egy év, amit a sors adott, hogy Jean itthon berendezkedjen, hogy megkóstolhassa a mencshelyi borunkat, hogy jól érezze magát ebben az országban, amit annyira szeretett.

Nekem pedig Jean távozásával újabb nehéz időszaka kezdődött az életemnek. A szomorúság, a fájdalom és a hiány mellett azonban óriási erőt ad, hogy a francia férjem hazakísért, és az volt a kívánsága, hogy magyar földbe temessék el.

Most ott nyugszik édesapám és édesanyám sírja mellett, a Bakony erdejében, ahova majd én is kerülök. Nekem pedig tennem kell a dolgom, míg szükség van rám. [...]

Befűteni a rakott spartheltba és a búbos kemencébe. Elkezdeni főzni. Már csak téli emlék a töltött káposzta, a csülkös bableves. Felváltja a friss zöldségleves, a petrezselymes újkrumpli, a tojásos nokedli zöld fejes salátával.

Aztán érkezzen a gyümölcsérlelő, meleg nyár, és lecsó legyen mindennap, kukorica, tökfőzelék jó kaprosan.

Esténként kiülni a teraszra és nézni a kigyúló csillagokat. Kóstolgatni a pincehideg Balaton-felvidéki bort. A miénket.

És megelégedettnek lenni azzal, ami van!"