„A megbocsájtás nem kevesebb, mint önmagunk és a világ megbékélésének kulcsa.”

Mindannyiunknak szüksége van megbocsájtásra. Arra, hogy megbocsássunk, és arra is, hogy nekünk megbocsássanak. Mindegy, hogy egy konfliktusban „kinek van igaza”, a harag, a neheztelés, a megbántottság éppúgy elszigetel minket egymástól, mint a szégyen és a bűntudat. A megbocsájtás az egyetlen útja annak, hogy felszabadítsuk lelkünket a gyűlölködés és az önmarcangolás hatalma alól, és hogy a közöny és távolságtartás álarcába dermedt szívünket felmelegítsük. Ettől pedig nem csak mi gyógyulunk, hanem „ellenségünk” is. Így járul hozzá a legkisebb emberi konfliktusban születő megbocsájtás is az egész világ átalakulásához.

Desmond Tutu, a Nobel-békedíjas dél-afrikai érsek egyike azoknak, akik a leghitelesebben beszélhetnek a megbocsájtásról: kulcsszerepet játszott abban, hogy a Dél-Afrikai Köztársaságban az apartheid (a feketék elnyomása a fehér kisebbség által az élet minden területén) megszüntetésekor Dél-Afrika a büntetés, a vérontás és a bosszú helyett a megbocsájtás, a gyónás és az érdekegyeztetés útjára lépett. Tutu 1995-ben mondott le érseki székéről és azóta a vallások közti barátság és a társadalmi átalakulás egyik emblematikus alakja. Ebben a könyvben lányával, a lelkész és tanító Mpho Tutuval karöltve írja le a megbocsájtás adásának és elfogadásának négyállomásos folyamatát. Minden lépés megtételét személyes történeteikkel és gyakorlatias tanácsaikkal segítik, megmutatva, hogy a megbocsájtás lehetséges.

„Minden reménytelen helyzetben és látszólag reménytelen emberben ott rejlik az átalakulás lehetősége.”