85 éve született RUTTKAI ÉVA - Gábor-Szigethy: Álomszínészpár

Külön-külön is legendás alakjai színháztörténetünknek: Ruttkai Éva, a Tündérkirálynő és Latinovits Zoltán, a Színészkirály ma már állócsillagok a magyar égbolton. Harmincnégy éve halott Latinovits Zoltán, tíz év múltán követte őt Ruttkai Éva az égi társulatba. Gábor Júlia, Ruttkai Éva lánya és férje, Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész személyes tárgyak, fotók, levelek alapján idézi meg a két nagy művész életét, s próbálja megfejteni titkukat. A tervezett kötetben eddig nem publikált dokumentumok, fotók is szerepelnek.

2012. december 31-én 85 éve született Budapesten RUTTKAI ÉVA színésznő. "Parancsolj velem tündérkirálynő!" - ez volt az első mondat, amelyet Ruttkai Éva kimondott a világot jelentő deszkákon, s nem is akárhol; a tekintélyes Vígszínházban. Véletlenül került oda, testvére, Iván ugyanis már "befutott" gyerekszínész volt, édesanyja rendszeresen hordta próbákra és előadásokra, a kis Évikét pedig nem volt kire hagyni, így vitte magával. Lakner bácsi aztán egyszer éppen híján volt egy cserfes kislánynak, szólt a sorok között játszadozó Évikének, aki így négyévesen megkapta első mondatát. Amit bizonyára oly átéléssel mondott el, hogy a filmesek is "felfigyeltek rá", hatévesen forgatta első filmjét Jávor Pál és Fedák Sári partnereként, de "alakítása" végül nem került be az elkészült műbe. Első sikerét a Hattyú főszerepében aratta, s ez esetben is a véletlen segítette. Az eredeti főszereplő, az akkor már sztárnak számító Tolnay Klári ugyanis váratlanul megbetegedett, s 17 évesen neki kellett beugrania a helyébe. Nem vallott szégyent. Húszévesen már Bajor Gizi partnere volt az Ármány és szerelemben, s attól fogva emlékezetes színpadi és filmszerepek egész sorában csillogott. Ö maga is sztár lett, de a legkisebb feladatot is megbecsülte, mert tudta, hogy azok megformálásához is tehetség kell, amint egy interjúban mondotta: "Csak egy kalaptűt, egy kis smukkot, egy gesztust kell odarakni az egyéniség mellé, és a figura máris megelevenedik". S ő nemcsak egy gesztust, de önmagát is beletette a figurába, amikor a Háború és béke Natasáját játszotta, annyira egyéforrt a szereppel, hogy a színpadról lejöve is az maradt: "Ha az előadás szünetében felmentem a büfébe - mesélte -, nem kívántam feketekávét, vagy italt, Natasa csokoládéra vágyott..." (Kalendérium Press)