- Újdonságok
- Akciós termékek
- Évfordulók és könyvek
- Életrajzok-memoárok
- Gyerekkönyvek
- Óvodapedagógusoknak
- Kutyás könyvek - Könyvek kutyásoknak
- Papírboltoknak, játékboltoknak
- Bababoltoknak
- Kreatív hobbi boltoknak
- Barkácsboltoknak
- Vadász- és horgászboltoknak
- Kisállatkereskedéseknek
- Szépség- és fodrászszalonoknak
- Utazási irodáknak
- Afrikai témájú könyvek
- Arab témájú könyvek
- Mesés Kelet - ázsiai könyvek
- Balkán fanatikusok - könyvek a Balkánról
- Mediterráneum és könyvek
- Latin-amerikai könyvek
- Skandináv és balti irodalom
- Orosz témájú könyvek
- Cseh és szlovák témájú könyvek
- Szlovák és cseh nyelvű könyvek
- Ókori témájú könyvek
- Ezotéria, lelki egészség
- Szakácskönyvek
- Retró - könyvek a közelmúltról
- Antikvárium
- Különleges könyvajánlataink
- Nem talál egy könyvet? Segítünk!
130 éve született CSORTOS GYULA - Galsai Pongrác: Csortos Gyula
2013. március 3-án 130 éve született Munkácson CSORTOS GYULA színész. Talán legismertebb alakítása a Hyppolit, a lakáj című film címszerepe, amelyet tökéletesen reá szabtak. A magánéletben ugyanis szinte ugyanolyan fensőbbséges előkelőséggel viselkedett mint a filmben, azzal a különbséggel, hogy az életben ő tartott lakájt. Imádta a dúsgazdag úriembereket körülvevő külsőségeket, inast és házvezetőnőt foglalkoztatott, egyszer pedig a Royal Szálló londinerét felfogadta "hivatásos cipőpucolónak", hiszen - mint mondta - dilettánst nem bízhat meg vele. Választékos eleganciával öltözködött, monoklit hordott és kalapot, a legfinomabb ruhákban járt, természetesen a legelőkelőbb helyekre. Vacsorázni például rendszeresen a Gundelbe, ahová persze taxin ment, gyalog menni talán nem is látták soha. Órákig várakoztatta a taxit a kávéház előtt, hogy aztán elvigye a szomszédos színházba. Sokan nagyképűnek tartották, kollégáinak nagy részével sem jött ki, nem tűrte ugyanis a színészek italozását előadás előtt, egyszer meg is kérdezte gúnyosan a függöny felgördülése előtt; "Ma ki az inspekciós részeg?" A közönséget ugyan feltétlen tisztelte, a rajongókat viszont nem kedvelte, autogramot szinte sosem adott. Általában sem nagyon szerette az embereket, sokszor csalódott bennük. A kutyáját viszont imádta és jól is tartotta, pincsije például a lábánál aludt, s amikor a kutya megöregedve már nem tudott felugrani az ágyába, csináltatott neki egy feljárót. Egy baj volt csak, nem keresett annyit, hogy főúri passzióit finanszírozni tudja. A legendás "havi 200 pengő fixet" ő egyetlen vacsora után a pincérnek adta borravalóként, úgyhogy nincs mit csodálkozni rajta, hogy állandóan pénzzavarban volt, pedig ő volt a legjobban fizetett színész akkoriban Pesten. Egyik legkiválóbb színészünk végül szegényen halt meg; egy franciaágy, egy ezüstfejű bot és egy rézgyűrű maradt utána. (Kalendárium Press)