Afganisztán legfiatalabb női polgármesterének, emberi jogi harcosának szívszorító és inspiráló vallomása

Zarifa Ghafari hároméves volt, amikor a tálibok kitiltották a lányokat az iskolákból, így ő is csak titokban folytathatta alapfokú tanulmányait. Hétéves korában megkezdődtek az amerikai légi csapások, majd a demokratizálási törekvések nyomán a lányok előtt új lehetőségek nyíltak meg. Huszonnégy évesen lett a wardaki Maidan Shar polgármestere – az egyetlen női polgármester az országban. Hatszor követtek el merényletet ellene és próbálták megölni. Rádióműsoraival, személyes kiállásaival igyekezett felemelni a vidéki afgán nőket. Amikor a tálibok 2021-ben elfoglalták Kabult, az utolsó repülőjáratok egyikén sikerült elmenekülnie az országból. Nemrég azonban visszatért szülőföldjére, hogy a saját szemével lássa, milyen körülmények között élnek a nők.

Zarifa könyve megdöbbentő memoár, amely páratlan betekintést nyújt Afganisztán véres közelmúltbeli évtizedeibe. Őszintén, fájdalommal, ám töretlen reménnyel írja le, hogyan próbált segíteni másoknak, és hogy az aktivizmus miként változtathatja meg a nők életét szerte a világon. Mesél az afgán nők sorsáról és arról, hogyan lehetne változtatni az életükön egy vallási fanatizmussal és konzervativizmussal terhelt országban. Beszámolója egyszerre tanúságtétel és felhívás arra, hogy ne feledkezzünk el Afganisztánról.