A zenetörténet egyik legkimagaslóbb alakjának eleven hangú, megkapóan közvetlen stílusú életregénye Mozart sokszínű személyiségét, az embert állítja a középpontba – ezt a kirobbanó tettvággyal és szeretetéhséggel megáldott vagy megvert lángelméjű zeneköltőt, akinek lelkében a szüntelenül áradó melódiák hátterében ugyanúgy végletesen ellentétes vonások feszültek egymásnak, mint életében. Egyszerre volt odaadó és könyörtelen, emelkedett és frivol, szenvedélyes és megfontolt, éppúgy vágyott otthonra, biztonságra, mint az utazás, a kaland szabadságára, és mindeközben páratlanul gazdag zenei képzeletéhez szinte egész életében a pénzszűke társult.
A regény szerzője korabeli dokumentumok és Mozart két mecénásának – részben képzelt – írásai alapján frissen és színesen írja le a csodagyerekként feltűnt, majd hamarosan már jelentős szimfonikus műveket alkotó, az opera műfaját pedig egyenesen megújító zeneszerző tragikusan rövid pályáját, melynek során királyok, hercegek, miniszterek, akadémikusok hódoltak a fiatal zeneszerző tehetsége előtt, mígnem a Requiem írása közben elérkezett a ma már legendásan titokzatos vég.
