"A szerelem olyan, mint valami növény, kicsírázik, virágba borul, azután elhervad. Miért próbálnak Annal makacsul ragaszkodni a halhatatlan szerelemhez? Miért kell az örökkévaló pillanatban élniük?"
Ezt a kérdést Kieu Bich Hau regényének az első lapjain teszi fel a férfi főhős, de a dilemma - folytonos szervező elvként - mindvégig a történet zegzugaiban lebeg. Kelet és Nyugat, Vietnám és Magyarország közt cikáznak a sóvárgás és a lemondás ikereseményei: a budapesti költő, András és az "irodalom boszorkánya", a hanoi An a se veled, se nélküled kapcsolati közhelyét a veled is, nélküled is valóságába fordítja. Ebben nemcsak érzékeik és tudatosságuk meg-megbolyduló összhangja van segítségükre, hanem természetesen a költészet bölcsessége is.
A hazai helyszíneken járva egy különleges szerelem spirituális dimenzióiba követhetjük a szereplőket. A Vörös folyó, kék Duna című regény könnyű kézzel írt történet - a szenvedély mázsás démonairól. A regény szereplői valós személyek, kitalált személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve.
