Visegrádi esték - 40 éve hunyt el FÉJA GÉZA

Az 1848-ban fellobbant, dicsőséget, majd kínszenvedést osztó szabadságharc sokáig izgatta és mindmáig foglalkoztatja a közvéleményt. „Szenvedélyes viták folytak, olykor a történelmi hitellel mit sem törődve – írja Féja Géza. – A kor hőseit nem viszonyították az egész történéshez, inkább kiemelték, és kedvenc eszményeik vagy vérbő ellenszenvük sugalma szerint alakítgatták. Így azután eljutottunk a tündöklő hérosz és a sátáni bűnbak legendájához, és megfeledkeztünk a felelősség igazságos megosztásáról. A másik mulasztás az előbbi édes gyermeke: a hősben és a bűnbakban egyaránt nem látták meg az embert, a humánum természetes fényeit és árnyait. Regényem ezeket a mulasztásokat igyekszik jóvátenni.”

A szabadságharcban belső küzdelmek is folytak, s végzetes hatásúnak tekinthetjük, hogy két, nagy képességekkel megáldott férfiú, Görgey és Kossuth szembekerült egymással. A fegyverletétel 1849 nyarán már olyan kényszerűség, melyet a legkiválóbb adottságokkal sem lehet megfellebbezni. Talán… talán megelőzni lehetne, ha az egymást kiegészítő képességek egymást erősítve szövetkeznének a legnehezebb feladatokra. De Kossuth „megvonja emberi bizalmának tartósságát, folytonosságát” Görgeytől. Féja Géza nem vitatja Kossuth történelmi nagyságát, s nem akarja helyébe a „bűnbakot” feltolni, csak éppen azt a fekete legendát oszlatja el, melyet itthon és az emigrációban oly makacsul szőttek Görgey alakja köré – s azt a drámát mutatja be, melyet a bizalmatlanság kezdett kibontani, a fegyverletétel és az árulás vádja pedig gyötrelmessé mélyített, s melyre Görgey a sorstól még a rendezhetetlen magánéletet kapta ráadásnak, beteg fiúval, joggal vádaskodó „törvénytelen” lánnyal, kusza szerelmi viszonyokkal, rajongó és elforduló testvéröccsel s korántsem oktalan lelkiismeret-furdalással.

Féja Géza regényében a dialógust juttatta meghatározó és megújító funkcióhoz. A Visegrádi esték minden fejezete nagy lélegzetű és drámia feszültségű párbeszéd, Görgey sorsába és tragédiájába s a szabadságharc eseményeibe, országos drámájába ezeknek a párbeszédeknek az indulati és intellektuális szikrázásánál láthatunk bele. Ebben az izgalmas dialógussorozatban teremtődik meg az a történeti és lélektani folytonosság is, mely nem egyéb, mint az igazi epika mélyárama.

2018. augusztus 14-én 40 éve hunyt el FÉJA GÉZA író, szociográfus, a falukutató mozgalom egyik atyja. Amint egy méltatója írta róla: "Egyik fő kezdeményezője volt a falukutató mozgalomnak, amely megteremtette a magyarság új és lelkiismeretesebb szemléletét". Híres irodalmi szociográfiája, a Viharsarok 1937-ben jelent meg, és hitet tett benne a parasztság melletti életre szóló elkötelezettségéről. Azt vallotta, hogy vissza kell adni a földet a parasztnak, mert különben elvész a magyar, el az ország, a nemzet, amelynek jövője a parasztság sorsa. Megdöbbentően aktuális gondolatok ma is. Féja költő is volt és kiváló irodalomkritikus. Sokat írt kortársairól, Tamási Áronról és Illyés Gyuláról, ő fedezte fel Szabó Pált és Sinka Istvánt. (KalPress)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.