Világkép - 70 éves KEPES ANDRÁS

Bejrútban, Buenos Airesben, és később Amerikában egy komcsi országból érkezett, vicces, idegen srác voltam, itthoni kamasz barátaim szemében pedig a fura fiú, aki Beatles-számok helyett argentin szambákat penget a gitárján. Idegenben büszke magyar voltam, itthon pedig egyike azoknak, akik elhitték, hogy ez a Nyugat és Kelet között ingázó "Kompország" már Európa. Ahogy Ady írta száz éve. Azóta mintha Európa és a világ is egyre jobban ingázna. Keresné a helyét. Úgy éreztem, nekem is újra végig kell gondolnom mindazt, amit eddig életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, szerelemről és családról, hitről és rítusokról képzeltem. De még a hétköznapokról: evésről, ivásról, öltözködésről, lakókörnyezetünkről is. Humorral, könnyedén persze, nehogy megijesszem magam. Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések - ez a könyv is csupán amolyan szubjektív világ-pillanatkép.

2018. október 11-én 70 éves KEPES ANDRÁS újságíró. Azon lehet vitatkozni, hogy ő-e a legvonzóbb férfi tévés személyiség - bár egy pár éve végzett felmérés során a nők többsége rá szavazott -, az azonban kétségtelen, hogy ő az egyik legfelkészültebb közöttük. Ebben némi szerepet játszott a szerencse is, diplomata-családba született, így jórészt külföldön nőtt fel, járt iskolába Bejrútban és Buenos Airesben, tanult az ELTÉ-n és a Stanford Egyetemen, úgyhogy ismeri a világot, és biztos nyelvtudás birtokában remekül el is boldogul benne. Újságírói pályáját a rádióban kezdte éppen négy és fél évtizede, 1973-ban, szépen lépkedett felfelé a ranglétrán, s mikor rovatvezető lett, átment a tévébe. Előbb évekig a Stúdió kulturális magazin foglalkoztatta, majd 1991-ben kirukkolt saját műsorával, és az Apropó szép sikert aratott. Még nagyobb népszerűséget szerzett azonban 1994-ben indított Desszert című műsorával, amelyben minden felszínes show-körítést mellőzve három vendégével beszélgetett a fehér asztal mellett, lebilincselően szellemesen. Teljesen megérdemelten kapta számos szakmai kitüntetését, a többi között van Táncsics Mihály-díja és Pulitzer-emlékdíja, legnagyobb kitüntetése azonban a tévénézők szeretete, amely kivált fényesen megnyilvánult súlyos betegsége idején, amikor a fél ország aggódott érte. Egyébként sem nehéz szeretni, kellemes ember, imádják a nők, és ő is erősen vonzódik a gyengébb nemhez. Mostanában sajnos nem látjuk a képernyőn, a könyveit viszont olvashatjuk. Több is nagy siker lett közülük, például a Tövispuszta és a Világkép. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.