Vasy Géza: Nagy László (Elektra) - 40 éve hunyt el NAGY LÁSZLÓ

Pályaszakaszt zár és újabbat nyit meg az 1956-os fordulópont és az addig megtett utat összegző Deres majális, de korántsem olyan éleset, mint az 1952-ben kezdődő. S míg e két időpont jelentősége nyilvánvaló a komolyabb pályaértelmezésben, már sokkal elmosódottabb az 1956 utáni bő két évtized egységének vagy szakaszokra tagolhatóságának megítélése, hiszen lényegében egységes ez a pályaszakasz. Ezalatt a költőnek három verseskötete jelent meg, s ezek is viszonylag távol egymástól. Mivel e kötetek több szempontból is megkülönböztethetők, eléggé természetesnek látszik, hogy a nagy perióduson belül a három kötetet három kisebb korszaknak lássuk. Erősíti ma már e nézetet az is, hogy Nagy László számára egy-egy kötete soha nem versek halmaza volt. Mint az utolsó könyv kapcsán a napló is bizonyítja: hosszú hónapokra igénybe vette a kötetszerkesztés feladata, jó néhány versét eközben írta, hiányzó helyeket kitöltve. Tehát nemcsak az egyes versekkel, hanem a kötetegésszel is közölni akart valamit.

2018. január 30-án 40 éve hunyt el NAGY LÁSZLÓ költő. Halk szavú lírikus volt, ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - a XX. század magyar költészetének legragyogóbb képviselőjeként tiszteljük emlékét. Életét és művészetét ezer szál kötötte a hithez és népi gyökereihez, e két elkötelezettsége befolyásolta minden cselekedetét és valamennyi irodalmi megnyilvánulását. "Átkozott és babonás, konzervált őskori szokások közé születtem a Bakonyalján - írta egyszer -, ott nevelődtem mesék és balladák közt, a bájolók parancsoló ritmusában, a házra támadó regösénekek Niagarájában". Kivételes adottságai egészen hamar megmutatkoztak, amint valaki írta: "tehetsége olyan természetesen és könnyedén emelkedik a magasba a népköltészetnek ebből a színes világából, ahogy a madár száll a táj fölé". Első versét még gyerekként írta, s bizony a "Réce, réce, kanréce, / Nem kell nekem ebédre!" szellemes kis kétsorosa nem aratott valami nagy sikert. Amint Nagy László később be is vallotta: " Ez az első versem. Azért emlékezetes, mert nagyon megvert érte az apám. Azon a vasárnapon ugyanis, mivel én büdösnek találtam a tollát, a testvéreim sem ették meg a kacsát". Nagy Lászlót később az élet is sokszor megverte őszinte verseiért, de zokszó nélkül viselte sorsát. Talán mert a falusi élet megtanította rá; az erősebb természeti (és társadalmi) hatalmakkal kár mindenáron küzdeni. S bár becsülte a szavak erejét, igazán a két kezével végzett munkában bízott. "Ajándékkal ért fel, ha nézhettem, hogyan dolgozik a kovács, a bognár, az asztalos vagy a szíjgyártó" - vallotta be később, s ő maga is aranykezű ezermester volt. S a versen kívül csak a munka volt szent előtte, sokszor a lantot is letette miatta. Egyszer a versfaragás megszakításának okát firtató kérdésre például tiszta őszinteséggel azt válaszolta: "Hazamegyek Iszkázra. Meg kell már csinálnom a fészer tetejét". (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.