Vallomások - 285 éve hunyt el II. RÁKÓCZI FERENC

Rákóczi Vallomások című műve Szent Ágoston 1-2. könyvéhez hasonlóan soliloquium (solus: egyedül loqui: beszélni), belső monológ. Az egyes szám második személy, az isteni Jóság áll a mű középpontjában, és minden történés az Úr akaratából megy végbe, és alakul végtelen kegyelme folytán. Három könyvből áll a mű. Az első Rákóczi születésétől 1703 júniusáig, a szabadságharc megindulásáig tartó életszakaszhoz, a második 1711-1717 közepéig a lengyel- és franciaországi emigrációhoz kötődő eseményekhez , a harmadik 1717-1719 végéig a törökországi reményekhez és kudarcokhoz kapcsolódik.

2020. április 8-án 285 éve hunyt el II. RÁKÓCZI FERENC, Erdély és Magyarország vezérlő fejedelme

A magyar történelem egyik legnagyobb alakja volt, a nevét viselő szabadságharc vezére. S remélhetőleg minden hazánkfia tisztában van vele, hogy a dúsgazdag családban született Rákóczi mindenét odahagyva állt a magyar szabadság ügye mellé, és harcát elbukva nemcsak földi javait vesztette el, de végül szeretett hazáját is. 1703-ban állt a nemzeti felkelés élére, saját gondtalanságát áldozva fel ezzel a nemzet oltárán, s bizonyítván egyúttal, hogy igaz ügyért harcol. Jöttek is zászlaja alá sokan, melléálltak a kurucok is, s így a Rákóczi szabadságharcnak katonai esélye volt a győzelemre. Számos ok és bonyolult nemzetközi összefüggések miatt küzdelmük mégis elbukott, de a harcok nyolc éve a magyar történelem egyik legfényesebb időszaka, amelynek hatása egész Európa fejlődésére meghatározó volt. Köszönhetően sok tekintetben magának Rákóczinak, aki 27 évesen lett a szabadságharc vezére, s nemcsak fiatalos bátorságáról, hanem korát meghazudtoló politikai bölcsességéről is tanúbizonyságot tett.

Kivételes ember volt, fiatalon a férfias szórakozások nagymestere, ugyanakkor rendkívül művelt gondolkodó. Főúrhoz méltón tökéletesen tudott németül, franciául és latinul, de azzal már kirítt a magyar arisztokraták közül, hogy bravúrosan írt és beszélt magyarul is, híres gyömrői szónoklata a műfaj egyik legnagyobb teljesítménye. Ha nem lett volna a kor legtekintélyesebb politikai főszereplője, ő lehetett volna a korszak legjelentősebb magyar írója. Harcostársai nem csak nagy államférfiként tisztelték, de emberi tulajdonságai miatt egyenesen rajongtak is érte. Különösen közvetlensége volt rokonszenves, éppúgy megtalálta a hangot a legelőkelőbb nemesekkel, mint a legszegényebb parasztokkal. Egyébként is vonzódott az egyszerű élethez, a számkivetésben például szívesen barkácsolt, amint Mikes Kelemen beszámolt róla: "... aki látná, azt mondaná, hogy valamely mesterember, vagy fúr, vagy farag, vagy az esztergapadon dolgozik, és az ő gyönyörű szakálla sokszor tele van forgáccsal, hogy maga is neveti magát".

Mert a szabadságharc bukása után száműzetésbe kényszerült, de haláláig reménykedett hazatérésében a nemzet. De nem adta meg neki a sors, hogy szeretett hazájában haljon meg, Törökországban távozott az élők sorából. Rodostói haláláról is Mikes Kelemen számolt be; "Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közülünk a mi édes urunkat és atyánkot, három után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratni..." (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.