Utazás a szürke folyón - 130 éve született KARÁCSONY BENŐ

Derű, méltóság, szabadság
Számunkra ezek Karácsony Benő regényeinek kulcsszavai, ezért fontosak nekünk.

A legnehezebbnek tűnik a derű. Nehéz derűsen szemlélni a világot olyankor, amikor alakulása kézenfekvőnek, igazoltnak láttatja a komorságot, vagy a gondolkodást vészesen beszűkítő elkeseredettséget, a sok esetben tunyasághoz vezető kétségbeesést.

A legfontosabb a személy méltósága. Hiánya bedarál az arctalan tömegbe, felment a felelősségtől kiszolgáltatja az embert a diktatúrának kénye-kedvére. Rossz lesz az élete annak, aki nem tartja magát méltónak a jóra.

A legkönnyebbnek látszik a szabadság. Nem lehet megalázni azt, aki belül szabad. Ám ahhoz, hogy elérhessük ezt a belső szabadságot, ahhoz, hogy gondolkodásunk ne legyen kívülről meghatározott, hanem magunk alakíthassuk az életünket, előbb ki kell szabadítanunk magunkat az élőítéletek béklyóiból.

Emberi viszonyainkra nézve is meghatározó ez a három. Aki derűs, az a másik embert sem kergetheti kétségbeesésbe, méltóságunk feltételezi a másik ember méltóságának tiszteletben tartását, és szabad is csak az lehet, aki más szabadságát nem csorbítja. Ezért tartjuk fontosnak újra a magyarul olvasók kezébe adni Karácsony Benő regényét. Mert csak a derű, a méltóság és a szabadság segíthet bennünket abban, hogy emberi életünk minőségét megőrizve élhessünk a számunkra adatott, mostanság éppen ismét komorulni látszó időben.

2018. szeptember 7-én 130 éve született Gyulafehérvárott KARÁCSONY BENŐ író. Fiatalon nemigen hitték róla, hogy irodalmár lesz, hisz az iskolában magyarból nem nagyon volt jobb jegye elégségesnél, később mégis megemberelte magát valahogy, ügyvéd lett, még saját irodát is fenntartott Kolozsvárott. Az irodalom azonban jobban illett bohókás természetéhez, s íróként nagyobb sikereket is aratott, mert amint Németh László írta: "Egészen társtalan a magyar irodalomban ez a szeszélyesen csapkodó, zilált, mindig váratlan fordulatos hang, a gunyorosságnak, az egy-kettőre könnyekig szökő megindulásnak, az intuitív sziporkázásnak ez az állandó egzaltsága, amely akarva, nem akarva elragadja az embert". Könnyed stílusa, szellemes nyelvezete miatt sokan vádolták azzal, hogy kiszolgálja az olvasókat, de ő nyíltan fel is vállalta, hogy szórakoztatni akarja nehéz sorsú embertársait. Fennkölten, de magát meg nem tagadva, jellegzetes humorával így összegezte élete célját: "Minden emberben akad valami rendkívüli, a baj csak az, hogy az élet rájuk dől, mint egy sós-zsák, és agyonnyomja rendkívüliségüket. Én néha hallom rendkívüliségük segélykiáltását a tragikus sós-zsák alól, és mint iskolázott és kissé idejétmúlt humanista igyekszem kimenteni őket." Őt viszont nem mentette ki senki a fasizmus poklából, Auschwitzban lelte halálát. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.