Az Andrássy úti Színház hírlapárusa 1936. március 13-án, egy pénteki napon ezt harsogta:
„A Méltóságos asszony századik előadása után… Éjféli beszélgetés Turay Idával, aki játszik az életben, játszik a színpadon, de csak a színpadot veszi komolyan.”
1938. szeptember 30.: „Bemutatták a Péntek Rézi című filmet. Turay Ida óriási sikere…”
„Turay Ida a Színészek Szabad Szakszervezetének igazolóbizottsága előtt. A hírneves sztárt nem igazolták… Turay Idát örökre eltiltották a színpadtól… Turay Ida a Népbírósághoz fellebbezett igazolása ügyében.” (1945. június-júliusa)
„Turay Idát egy évre eltiltotta a Népbíróság a szerepléstől.” (1945 szeptembere)
„Turay Ida sikere a Művész Színházban.” "Óriási szenzáció: a Janika!"
„A polgári színésznőket, az úgynevezett sztárokat átnevelik. Turay Ida a Kamara Varietébe kapott beosztást.” (1949-1950)
Aztán külföld: Bécs, München, Zürich, Ascona, München. Ez a Frau Békeffi-korszak. Rikkancs csak néha… álmomban.
Majd újra itthon. Másodvirágzás. És a legszebb ajándék, amit színésznő kaphat: „Turay Ida a bizonyság arra, hogy a múlás nem elmúlás.”
És a rikkancsok mindenkori hangja-hangereje mögött Pistuka, azaz Békeffi István, a férjem, aki halála pillanatáig szerelmem, szeretőm, barátom, kritikusom, egyszóval társam volt.
