„Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij!” – írja egy képeslapon Ludvík Jahn, a természettudományi fakultás ifjú hallgatója pártiskolára vezényelt kedvesének. Tréfából. Az 1949-es év Csehszlovákiájában azonban nem ismerik a tréfát. Ludvík Jahnt kizárják a pártból, kirúgják az egyetemről, a katonaságnál a büntetőalakulathoz sorozzák be, bányamunkára küldik. Ludvík Jahn élete és karrierje derékba törik. Hosszú éveken át csak a bosszúvágy élteti. És egyszer csak felvirrad a megtorlás napja. A hajdani, félresikerült tréfát egy másik, éppoly kegyetlen tréfával akarja helyreütni. A tréfa azonban ismét a visszájára, ismét őellene fordul. És ebből lesz a tulajdonképpeni, a minden emberi tréfáknál nagyobb szabású, áttekinthetetlen és visszavonhatatlan, a címadó tréfa, amely mifelénk a történelem képében szokta áldozataival a bolondját járatni. Erről ad felkavaróan és csúfondárosan számot, hányattatásainak fordulatos történetével is, a hajdan világraszóló „botrányt” keltő, majd a világsikerben időtálló klasszikussá érő Kundera-alapmű.

A regény – néhány drámai részlet és esszészerű betét kivételével – a személyi kultuszt a parodizáló eszközök kihasználásával megrajzolt karikatúrája. Regényének újszerűségét és jellegzetességét a minden szóképet kerülő, egyszerű és racionális stílus és a konstruált voltát leplezetlenül feltáró cselekményszövés adja meg. A mű, amely egy atrocitásokkal teli, kegyetlen korszak tükre, elsősorban a modern regény kedvelőinek olvasmánya.