A messzi tajga ősrengetegeiben magányos partizáncsapat küzd az intervenciós és fehér seregek halálos gyűrűjében. A munkásokból és parasztokból álló maroknyi, elszánt csapat szinte óráról órára fogy az embertelen küzdelemben, s végül vereséget szenved. Mindössze tizenkilenc harcosnak sikerül kivágnia magát az ellenség gyűrűjéből. Az író szépítés nélkül ábrázolja a megrázó valóságot, mégis, a szinte teljes vereség ellenére is, a mű minden sora azt a meggyőződést sugallja, hogy a szabadság eszméje legyőzhetetlen, az elesett hősök nyomába újabb ezrek, tízezrek lépnek, hogy folytassák a harcot a biztos győzelemig.
