Eddig ahányszor társasában voltam, kedélyes fehér asztalnál, mindig unszoltak, hogy adjak elő valamit.
Ilyenkor elővettem régi mulatságos történeteimet és jól kiszínezve előadtam s mindig nagy sikerem volt ezekkel.
Nemrég megkérdeztem egy jóbarátomat (akinek véleménye minidig döntő volt számomra) mi volna, hogyha ezeket a kedves históriákat összegyűjteném és könyvalakban kiadnám?
- Biztos siker! - mondotta.
Most tehát az ő felelősségére - könyvalakban jelenek meg önök előtt és igyekezni fogok egy kis könnyű szórakozást szerezni.
Egy kis figyelmet kérek és jó mulatást kivánok.
Budapesten, 1942. augusztus havában. Radó Sándor
