Karen Dinesen, a huszonhét éves dán úrilány 1912 telén eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre Mombasában került sor. Vilmos svéd királyi herceg volt az egyik tanú, aki így emlékezett a menyasszonyra: „Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő…”

Hatalmas birtokot vásároltak Kenyában, Nairobi közelében. A báró tehetséges szafarivezetőnek bizonyult – így ismerkedett meg gróf Széchenyi Zsigmonddal, a vadászíróval és Ernest Hemingwayjel is. Karen a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrájukkal ismerkedett ezalatt, nagyobbrészt férjétől külön, majd elváltan, viharos szerelmi viszonyban Danys Finch-Hattonnal. Afrikában lett belőle lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi memoárirodalom nagyasszonya.

Távol Afrikától, ezzel a címmel írta meg dán birtokára visszatérve 1937-ben előbb angolul, majd dánul lírai visszaemlékezését, (ez alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjas filmje Meryl Streeppel és Robert Redforddal).

Azóta is példa nélküli hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé művében. Olyan kivételes érzékenységgel festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. És ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt felsőbbrendűségét.