Talleyrand volt az, aki – egyik kortársának szellemes aforizmája szerint – mindenkit eladott, aki megvásárolta őt. Püspök volt az ancien regime-ben, a Nemzetgyűlés elnöke a forradalom idején, Brumaire egyik előkészítője és Napóleon külügyminisztere a konzulátus és a császárság alatt, majd elárulta császárát és a restauráció külügyminisztere lett. Élete alkonyán még tevékenyen részt vett a Bourbonok megbuktatásában és Lajos Fülöp nagy befolyású londoni követeként fejezte be közéleti pályáját. Tegyük hozzá, hogy pályafutását koldusszegényen kezdte, egész életében szórta a pénzt kártyára, nőkre, fényűző életre, s mikor meghalt, mérhetetlen vagyont hagyott családjára. Megvesztegetési és tőzsdei ügyleteiről már a kortársak legendákat meséltek. Mi volt a titka ennek a sánta, rosszképű karrierlovagnak, aki mellesleg meghódította kora legszebb, legszellemesebb asszonyait is?
