Színek és fények - 405 éve hunyt el EL GRECO

Egy kisfiú ül unatkozva a kandiai templomban az ünnepi misén. Tekintete egy ikonig követi a nap sugarát, s íme: az idők múlásától és tömjénfüsttől megsötétült kép a gyermek ámuldozó szeme előtt aranyszínekben izzik fel. Ez az emlék egész életén keresztül végigkíséri Domenikosz Theotokopuloszt, a későbbi El Grecót, akinek ezután nincs más vágya, minthogy egyszer ő is festő lehessen és ilyen sugárzó színeket festhessen. Ezzel indítja El Greco életéről szóló regényét Donald Braider, az ír-amerikai regényíró. Színes, mozgalmas világot varázsol a köré a néhány hiteles adat köré, amit El Grecóról biztosan tudunk. Háttérként felsejlik a korszak, amelyben a festő élt: Velence hallgatólagos védelme alatt fosztogató kalózhajók, az itáliai pestisjárványok, a rémületes „Sacco di Roma”, majd Spanyolország: az inkvizíció működése, II. Fülöp uralkodása, a halhatatlan Cervantes és Lope de Vega, s mindenütt engedékeny lányok, élni vágyó asszonyok. E környezetbe illeszti a szerző az egymás után létrejövő remekművek leírását. Greco alkotásai egyre elvontabbakká válnak. A festés egyre inkább misztikus élményévé lesz. Új festési stílusának csúcs Az apokalipszis ötödik pecsétjének feltörése című műve, mely egyúttal művészi végakaratává is lett: röviddel a kép elkészülte után Greco meghalt.

2019. április 7-én 405 éve hunyt el EL GRECO spanyol festő. Mint művészneve is mutatja, görög származású volt, Krétán született egy előkelő családban, ezért is furcsa egy kicsit, hogy születésének időpontja ismeretlen, a jelentős családok feljegyezték ezeket az adatokat. Ifjúkoráról is keveset tudunk, azt viszont igen, hogy azért ment Spanyolországba, hogy egy barátja ajánlásának köszönhetően részt vegyen a toledói katedrális felújítási munkáiban. Kezdetben nem volt könnyű elfogadtatnia művészetét, formabontó képei ugyanis nem nyerték el a király tetszését, mire az akkor még szinte ismeretlen görög festő megsértődött, s lemondva arról, hogy egyszer udvari festő legyen, visszament Toledóba megvalósítani önmagát. Óriási sikereket aratott képeivel - főként portréival -, amelyek meghökkentően újszerűeknek számítottak - pár éve Szent János evangélista című képét kölcsönadta a madridi Prado, így mi is láthattuk. Elképzelhető, hogy ő maga nem is volt tudatában alkotásai furcsaságának, s csak azért festett olyan különös képeket, mert egy asztigmatizmus nevű betegségben szenvedett, azaz a fénysugarak nem egy pontban találkoztak szemének recehártyáján, ezért lettek "torzak" a festményei. Akárhogy is, akkoriban ő volt a legnépszerűbb művész Spanyolországban, igazi festőfejedelemként élt, 24 szobás lakosztályt bérelt egy fényűző palotában, s az egykorú beszámoló szerint "fizetett zenészeket is tartott, hogy elszórakoztassák az étkezések idején". Szerénységgel még ellenségei sem vádolták, egyszer megkérdezték tőle, mi a véleménye Michelangelóról, mire így válaszolt: "nem tud festeni, de azért nagy mester". (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.