Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője! Zseniális konferanszié, műfajteremtő lángelme, a régi Budapest sztárja. Olyan korban élt, amikor a kortársak a magyar irodalom valaha volt legnagyobbjai közé tartoztak. A „Nyugat” nagy nemzedékeinek méltó tagja, aki Adyval, Bíró Lajossal, Krúdyval újságíróskodott Nagyvárad aranykorában. Mind újságíróként, mind íróként, mind színpadi szerzőként a felső kategóriába tartozott. Novelláit, regényeit a Nyugat közölte folytatásban, színpadi munkáit a legnagyobb színházak játszották. Nagy Endre nem volt kisebb valaki a pályáján, mint Ady a sajátján.

A Szerelmesek kalauza, amit unokahúgának kezdett el írni, pár lapon belül máris univerzális tanítás lesz, és felfoghatatlan, miért nem fordították le a világ minden nyelvére. Szellemi torna, amely hozzáférhető és élvezetes mindenki számára, szenvedélyes és egyszerű, bölcs és mély. Alaptétele, hogy bár a monogám párkapcsolat nem a természet találmánya, hanem afféle emberi huncutság: az okos és belátó ember képes arra, hogy éppen természeti lényként kitartson mellette, benne és érte. Nagy Endre tanítót játszik, és kár, hogy nem él már, hogy a személyiségével, hetente egyszer a tévéből, fő műsoridőben tanítson. Hanem egy könyv lapjain, olyan korban, amikor a könyv annyit sem ér, amennyit. Mert, ha színpadon lenne vagy a tévéből szólna hozzánk: egy percbe és két szemvillanásba telne neki, hogy belénk dumálja azt az emberi gőgöt, ami megkülönböztet minket az állatoktól. Így viszont itt van ez a könyv: nem értelmiségieknek szóló, zártkörű mókázás, hanem egyszerű, emberi okfejtés, amit annak is ismernie kell, aki nem akar belőle semmit hasznosítani.