Egyik oka, hogy ez a könyv megíródott: szerettem volna azokról az örömökről és bánatokról, azokról az őrült időkről beszélni, melyeket három figyelemre méltó nő mellett éltem le. Brigitte, Chaterine és Jane: három modern mesebeli hercegnő. A mesék azonban csak ritkán mentesek a kegyetlenségtől, még akkor is, ha végük – szerencsére – többnyire boldog…

Bardot: "Az érzések, a hangulat, a környezet éppoly fontos volt számára, mint maga a szex. És bár hajlamos volt a hűtlenségre, mindig őrülten szenvedett, ha párhuzamos kapcsolatokba keveredett. Sosem tudta feloldani a konfliktust a hűség és a testi-lelki vágyak között. Többször a szó szoros értelmében majd belehalt az ilyesfajta helyzetekbe."

Denevue: "Catherine tizenhét éves volt, én harminckettő. De szerelemben a korkülönbség nem számít. A tapasztalatok sem. A nők sokszor tanulás nélkül is rengeteg dolgot tudnak a szerelemről."

Fonda: "Arra nem jöttem rá, hogy abban a pillanatban ahogy Jane felismerte a saját szexuális szabadságát, elkezdett távolodni tőlem. A vakságomat csak az mentheti, hogy a hatvanas évek végén lépten-nyomon hangoztattuk a nők jogait és a szexuális szabadság új elveit. Sok régi fal leomlott, de újakat nem épített senki. Úgy is mondhatnám, hogy Jane és én a korszak kísérleti nyulai voltunk."