Szentkuthy Miklós (Hegyi Katalin) - 110 éve született SZENTKUTHY MIKLÓS

Az Élet-kép sorozat új kötetében ezúttal Szentkuthy Miklósról (1908-1988) olvashatunk. A könyv öt fejezetben mutatja be pályáját, életét. A tárgyilagos hangvételű írás sok apró részletet, anekdotát is említ, melynek köszönhetően irodalomtörténeti korszakok kerülnek közelebb az olvasókhoz: a 20. századot kísérhetjük végig egy alkotói pályán keresztül. A kötet nem megy bele a művek részletesebb ismertetésébe, megmarad az életrajz hiteles bemutatásánál, valamint a korrajznál.

Az első fejezet a családi háttérrel ismertet meg, megtudhatjuk, kik voltak Szentkuthy ősei, a Pfistererek. A gyermek Szentkuthy szellemi fejlődését is nyomon követhetjük, főként olvasmányélményei ismeretében. Idézetek, visszaemlékezések szakítják meg a leírást. Az I. világháborús idők utáni békeéveket idézi, melyeket Szentkuthy a bölcsészkar angol-francia- magyar szakán töltött. Ő is eljárt a híres Négyesy szemináriumra, Hóman Bálintnál hallgatott történelmet, Pauler Ákosnál filozófiát. Az egyetemi évek alatt már szerepelt a Napkeletben, ahol megismerkedett Szerb Antallal, Halász Gáborral, Hamvas Bélával.

A második fejezet az ekkor szövődött barátságokról, szerelmekről szól, s ekkor kezdte el írni a Prae-t is. Az Orpheus születése című rész a harmincas-negyvenes évekről számol be, az olvasmányokról és az írásokról, a gimnáziumi tanárságról, valamint a II. világháború alatt átélt rettegésekről, szorongásokról. Az alázat végtelen bölcsessége címet viselő fejezet már a hallgatás éveiről szól, amikor fordít, naplóját írja, s bábdarabokat a Bábszínház részére. 'Túlélve a Rákosi-érát, a forradalmat, Szentkuthy írói pályájának tizenöt év után az első sikeresnek mondható éve 1957, a Divertimento megjelenésének dátuma' – így kezdődik az Önarckép álarcokban fejezete, melyben nemcsak az írások keletkezési körülményeit vázolja a szerző, hanem szerelmi ügyeiről is említést tesz.

A záró rész, az Életgyónás már a nyolcvanas éveket festi le, Szentkuthy halála előtti időket. Az archív fotókkal illusztrált könyv végén életrajzi vázlatot is találhat az olvasó.

2018. június 2-án 110 éve született Budapesten SZENTKUTHY MIKLÓS író. Egy kortársa így tette fel a kérdést Prae című, talán leghíresebb regénye kapcsán: "Lehet-e a legjelentősebb magyar regény az a mű, amelyet a szerzőn és nyomdai szedőn kívül feltehetően senki harmadik emberi lény nem volt képes elolvasni, végigolvasni, az első betűtől az utolsó betűig". Van ebben valami, hisz, aki Szentkuthy életművéről ki meri jelenteni, hogy ismeri, az hazudik. Gondoljunk csak bele; írt egy csomó regényt, műfordításai, tanulmányai, műbírálatai, hangjátékai és előadásainak szövegei 20 ezer oldal terjedelműek. És ehhez számítsuk hozzá a Széchényi Könyvtárban őrzött naplóját, amely több mint 200 ezer oldal - nincs ember, aki ezt el tudná olvasni, ráadásul súlyos barokkos stílusa még a legműveltebb és legkitartóbb olvasót is komoly próbára teszi. És Szentkuthyt - saját bevallása szerint - nem is nagyon érdekelte az irodalom, inkább a képzőművészeteket kedvelte, valamint a zenét. Csaknem minden hangversenyen ott volt, megvett minden lemezt, kottát, és otthon, a partiturával a kezében hallgatta a zenét. De legfőképpen nem csinált semmit; "Életem legtitokzatosabb, leghatalmasabb társa az unalom" - írta. Sokan fel is vetették ironikusan, talán nem is ember műve ez az irdatlan mennyiségű írás. Szentkuthy sajátos, rá jellemző módon válaszolt meg nekik; "Kérem szépen: a citromot savanyúnak érzem, ha hashajtót veszek be hat, vagy nem hat. Szóval élő ember vagyok." (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.