A Via Sancti Martini Márton szülőhelyét és sírját köti össze a magyar síkságtól Touraine-ig. Egyik módja ez annak, hogy bekerüljünk a köpenyét megosztó szent iskolájába, lépésről lépésre követve a nagyszerű európai útját.

A Ljubljanán, Velencén, Mantován, Pavián, a Nagy Szent Bernát hágón, Genfen, Lyonon és Poitiers-en áthaladó utazás krónikája mesél Márton életéről, születése 1700. évfordulójának előkészítéséről és az Európai Tanács által elismert kulturális útvonal fellendüléséről is. A 2500 kilométeren futó római és középkori utak „zöld és polgári sávvá” alakulnak.

A szerző összekötötte e régi és új zarándokút megalkotóit a Vatikánnal és az Európai Parlamenttel. Egy pihenő erejéig csendben belehelyezte lábát „Szent Márton lábnyomába”, a poutoui szerény kápolnában található megszentelt sziklában. A 80 napos, évszakokon átívelő gyaloglás számos találkozásra adott alkalmat: Danilo, a Pó révésze, a jégmadár, a költő Vergilius, Ronsard és Rilke, Fontgombault és Ligugé szerzetesei, barátságos és kellemes természetű autósok, migránsok, a múlt nagy szentjei és élni akaró falvak polgármesterei.

Pierre-Yves Fux, Svájc Szentszékhez rendelt nagykövete húsz évvel korábban a Vatikán titkos Levéltárában végzett kutatásokat. A latin irodalom és a diplomáciai munka iránti szenvedélye mellett nagy távolságokat tesz meg zarándokutakon, így a Compostelába, Rómába, Jeruzsálembe vezetőkön, és a 2500 km-es Via Sancti Martinin. Többek között a római szent éveket felidéző Portes Saintes (Szent Kapuk, 1999.), a II. János Pál pápáról és a Szentföldről szóló La main tendue (A kinyújtott kéz, 2011.) című művek szerzője, és a 2018. június 21-i ökumenikus apostoli utazást témájául választó Pape et pèlerin, François à Genève (Pápa és zarándok. Ferenc Genfben, 2020.) című mű társszerzője.