Szent István (Hóman) - 980 éve hunyt el SZENT ISTVÁN

I. (Szent) István király - születési nevén Vajk (Esztergom, 970-980-1038. augusztus 15.) az első magyar király. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény magyar királysággá alakította át. Ez 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt.

Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő törzseket fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, a lázadásokat leverte. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-án I. István király szentté avatásának napját ünnepeljük.

Hóman Bálint ennek a kötetnek a bevezetőjében írta Szent Istvánról 1938 Karácsonyán, Budapesten:

„(...) Emlékét idézzük Szent István királynak, az apostolnak, az egyházszervezőnek, a népművelőnek és nemzetnevelőnek, az egységteremtőnek és nemzetformálónak, a törvényszerzőnek és államrendezőnek, az országépítőnek és honvédelmezőnek, az igaz bírónak és győzelmes hadvezérnek, vármegyék és városok alapítójának, a magyar életformák bevezetőjének és nagy nemzeti célok kijelölőjének, nemzetpolitikánk megalapozójának, s a magyar gondolat és a haladáseszme megtestesítőjének...”

2018. augusztus 15-én 980 éve hunyt el SZENT ISTVÁN király. Tartozunk annyival a történelmi hűségnek, hogy figyelmeztessünk, halálának pontos időpontja közel sem biztos. Bizonyára közel áll a valósághoz, ám végső soron legenda az is, de rendkívül fontos, hiszen eleink is tudták, nem lehet úgy élni e hazában, hogy ne legyen egy nap, amelyen államalapító királyára emlékezhet a nemzet. De miért éppen augusztus 15-ét választotta a hagyomány szent királyunk halála napjául? A választ Hartvik püspök adja meg, aki Kálmán király udvarában élt, és az István-legenda megírása volt a feladata. Talán mindenki tudja, hogy augusztus 15-e Szűz Mária mennybevitelének a napja, és Hartvik így ír erről: "Közelgett Szűz Mária mennybemenetelének napja, és István azért könyörgött, hogy bár csak e nap örömei közt bomlana fel a teste... Eljött hát az az áldott nap, melyet halála csakhamar még áldottabbá tett." Ha legenda is Szent István halála, csodaszép. Hisz gondoljuk csak el; létrehozta halhatatlan művét, a keresztény Magyarországot, de mennyi tragédiát is megélt; elvesztette összes gyermekét, szinte minden vérrokonát, feleségét, Gizellát leszámítva teljesen egyedül maradt, annyi kínnal létrehozott országát sem tudta kire hagyni, a velencei Orseolo Pétert jobb híján jelölte utódjául. És ez a köszvényes, beteg öregember a királyi palota magányában azért imádkozik, hogy az Isten Szűz Mária ünnepén vegye magához a lelkét. Ennek így kellett történnie, szent királyunk ilyen sorsot érdemelt. Hisz, ahogy a középkori hiedelem is tartja, csak az igazán nagy emberek kiváltsága, hogy jeles napokon halhassanak meg. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.