Az író Szent Ágoston életrajzában a Szentben az embert kereste és találta meg, ösztönösen megérezve sorsuk hasonlóságát. Az ő szíve is, mint Ágostoné nyugtalan volt, míg meg nem találta Istent az Írás örök betűiben s az „ibolyában, amely tavaszkor piszkos kis levélkék alól nyújtogatja lenge csuklyájából kék fejét”.
