A szülő-gyermek kapcsolat kialakulása a messzi múltban kezdődik, jóval a gyermek megszületése előtt.

A szülő-gyermek kapcsolat olyan kettős szerep, amelynek mindkét oldalát megéli az ember, csakhogy több évtizedes időeltolódással. Mindenki volt gyermek, azaz átélte saját szüleivel e szociális szerep gyermeki oldalát. Majd évtizedek múltával az egykori gyerek lesz szülő, s megéli e szociális szerep másik oldalát is.

Vajon milyen szülő lesz az egykori gyermekből? Akár akarja, akár nem, ezt részben meghatározza mindaz, amit gyerekként látott, megélt és tapasztalt.

Egykori gyermekkori élményeink ellentétesen és ellentmondásosan csapódnak le bennünk: van, amit követünk, van, amit elutasítunk szüleink egykori viselkedéséből, mindez elkeveredik azóta szerzett tapasztalatainkkal, élményeinkkel. A magatartásformákat sokkal inkább tanuljuk, mint örököljük. De egy-egy nevelési téveszme okozta torz személyiségvonás úgy belénk ivódott, hogy szinte örökletesnek tűnik.

A nagy sikerű sorozat adásai a harmonikus személyiség kibontakoztatásának módjairól szóltak. Ha a két kiváló pszichológus tanácsait megfogadjuk, gyermekeink biztosan különbek lesznek nálunk, de magunk is csak nyerünk az önneveléssel.