Az Európa Könyvkiadó Stefan Zweig-sorozatának kötetében Stuart Mária történetét kapja kezébe az olvasó, azét a királynőét, aki mint Zweig írja előszavában több mint három évszázadon át újra meg újra csábította a költőket, foglalkoztatta a tudósokat, és akinek alakja még ma is változatlan varázzsal kényszerít új megjelenítésre.
Alig van nő, akit ennyi eltérő formában rajzoltak volna meg: gyilkos, majd vértanú, balga cselszövő, majd égi szent. A reneszánsz Franciaországban királynénak nevelt Stuart-lány tündöklését, a skót hazájába, pártütő főurai közé visszatérő, fiatal özvegy bontakozó jellemét, a büszke királynő szenvedélyes szerelmeit, eszeveszett vállalkozásait, a trónfosztott Stuart Mária vergődését és hatásos színjátékként megrendezett kivégzését talán senki nem írta meg annyi beleérző képességgel, ugyanakkor annyi hiteles forrás áttanulmányozása után, mint a történelmi alakok életre keltéséhez kiválóan értő Stefan Zweig.
Regényében nemcsak Máriát, de nagy ellenfelét: Erzsébetet is megidézi, a nőiségében sérült, kétszínű és kiszámíthatatlan, de nagyon is realista angol királynőt, akiben nemzete erős akarata öltött testet, s aki épp ezért győztes lett a történelemben míg Stuart Mária csak a költészetben és a legendában.
Stuart Mária és Angliai Erzsébet, a középkori önkényuralom és az alkotmányos monarchia, a katolicizmus és a protestantizmus 400 év előtti küzdelme bontakozik ki az emberek fantáziáját évszázadok óta foglalkoztató skót királynő életrajzának lapjain. A hatalom, a pompa ragyogó magasságaira emelkedő és a szenvedély sötét mélységeibe zuhanó élet eseményein átérződnek a történelem e forrongó korszakának hajtóerői, amelyek az egyén sorsának is irányt szabnak. Egy régmúlt kor harcai, szenvedélyei, brutális erőszakosságai tárulnak fel az olvasó előtt, s az egész történetet áthatja a középkor bilincsét lezáró reneszánsznak, a Machiavellik, Rabelais-k, Erasmusok, Calvinok korának diadalmas előretörése.
